Ne haragudjatok, hogy nem előbb tettem fel, most volt csak rá időm. Ezt a fejezetet a legjobb barátnőimnek ajánlom: Nikinek, aki a blogom készítésében is részt vesz, mint "Nikike9505" ; Mártinak; és Szintinek, akik mindig, mindenben támogatnak, és akik már ismerik a fejezet első hat fejezetét. Szeretlek titeket csajok.(: Neked pedig jó szórakozást hozzá! Puszi Judit (:
Végre szombat! A hetem borzalmas volt, két esszédolgozatot írtam, egyik sem lett valami jó. A lányokkal megbeszéltük, hogy moziba megyünk. Ma lett Amanda 17 éves. Szegénykém azt hiszi elfelejtettük a szülinapját. Kate jön hozzám! Ajaj, készülődnöm kéne! Már fél 7 van. Már csak fél órám van. Berobogtam a fürdőbe, gyorsan lezuhanyoztam, utána éppen annyi időm maradt, hogy felöltözzek valami bulizós cuccba és gyorsan sminkeljek, mert Kate már dühösen döngette a bejárati ajtót.
- Anyu elmentem! - kiabáltam neki a konyhába.
- Hová mész? - kérdezte.
- Mondtam neked, hogy a csajokkal megünnepeljük Amanda szülinapját! Ugye nem kezdesz el hisztizni?
- Nem, menj csak, de időben gyere haza! Holnap jön érted apád!
- Igen? Nem is tudtam róla! Hova visz? Megint egy Lakers meccsre?
- Nem tudok róla hogy meccsre vinne, szerintem az új barátnőjét akarja bemutatni neked!
- Új barátnője van? Megint? Így váltogatja őket?
- Leilah, ne kritizáld apádat! Az ő gyereke is vagy! Joga van látni téged.
- Gondolkodott volna el ezen azelőtt, hogy felpofozott volna. - mondtam és gyors léptekkel indultam ajtót nyitni Katenak, már ha ennyi idő után még mindig ott áll az ajtó előtt.
- Ideje már hogy kinyitod! Gondolkodtam, hogy itt hagylak... de hát hogy nézett volna ki az , hogy beállítok Michaellel Amandához? Jó... igaz Michael visz el... de akkor is Amanda barátja. Halálos ciki lett volna! Még a végén azt hitte volna, hogy...
- Jól van! Felfogtam! De nem fog semmit sem hinni! Hoztad az ajándékod? - kérdeztem végül.
- Persze. Na és tőled mit kap? - kérdezett vissza.
- Jaj Kate. Mennyi eszed van neked? Nem úgy van, hogy négyen közösen vettünk neki az új gitárt?
- Oh tényleg! Bocsi! -mondta, mikor ráébredt, hogy nekem megint igazam van. Kate nem volt túl okos, viszont annál kedvesebb, viccesebb, de ami még ennél is fontosabb, hogy ő volt a legjobb barátnőm. Vele minden gondomat, bajomat megoszthattam, megvigasztalt ha kellett és nem nézett le azért, mert nem vagyok gazdag. Mert ez így van. Nem voltunk gazdagok. Mióta apu elhagyott nem igen van olyan hónap, amikor anyu egy kis pénzt félre tud tenni. Nem is csoda..a bátyám, Shon most kezdte az egyetemet, és hát nagyon drága... Amit pedig én keresek a popcorn árulással, az nem valami sok. De beleadom a családi kasszába. Kate viszont... neki mindene megvan. Az apja dúsgazdag, az anyja színésznő és övé lehetne a legmenőbb srác a suliban, Tom. Ő minden csaj álma, olyan szívdöglesztő. Michael vigyorgott rám egy nagyot.
- Na mi az? Leilah, te nem jössz? Amanda már a mozinál vár.
- Oh, de! - mondtam és visszamosolyogtam rá. Michael sem volt sznob, pedig ő sem panaszkodhatott... minden lány a lába előtt hevert volna, ha nem közli velünk az egyik rádióműsorba, hogy nem bírja a "plasztik macákat". Amanda viszont ezen csak egy nagyot nevetett. Rá ugyanis nehezen foghatták volna, hogy az... haja hosszú, egyenes és vörös volt, szeme zöld, az arca pedig szeplős. Alapjában véve nem lehetett volna őt szépnek nevezni. Mégis az volt, és nem azért mondom, mert a barátnőm, hanem mert tényleg. Az a kisugárzás és önbizalom, ami Amandának van, meggyőzött mindenkit. Ha viszont ez még nem lenne elég, Amanda is magasabb körökben mozog. Nem is ebbe a kis malibui középiskolába járna, ha hagyná hogy ebben is a szülei döntsenek. Lehetetlen...minden barátom jómódú volt. Nem is értettem, hogy egyáltalán miért állnak szóba velem...
Én nem voltam gazdag, sem okos. Hoztam mégis a négyes átlagot, hogy jövőre ösztöndíjas lehessek, mert kell az ha egyetemre megyek, de még akkor sem értettem. Egyedüli dolog ami nekem van, az a szépség. Már ha lett ezt így nevezni. A hajam hullámos, arcom kissé kerek, alakom jó, mégsem éreztem jól magam valahányszor tükörbe néztem. Láttam magam, és elképzeltem mennyire ciki lehet nekik, hogy ha elvisznek magukkal egy menőbb helyre.
- Kate! Geyre egy kicsit! Beszélni szeretnék veled. - mondtam hogy Michael magunkra hagyjon. - Mondd csak!- kezdte, mikor Michael eltűnt a mozi bejáratánál.
- Én csak azt akarom kérdezni – próbáltam finoman belekezdeni a dologba – hogy.. Nem hagyta hogy befejezzem a mondatomat.
- Leilah, ha már megint azon rágódsz, hogy nem vagy elég jó barátnő nekünk, akkor lécci állj le! Minket nem érdekel ha valaki híres vagy nem, hogy gazdag- e, vagy hogy mennyire trén öltözik. Hallod? Mi nem akarunk mással barátkozni, fogd fel! Mi téged szeretünk, persze leginkább akkor, hanem készítesz ki minket ezzel a dumával. Na? Minden oké? Mehetünk? Lefogadom, hogy Amanda már nagyon vár minket!
- Jó menjünk be!- adtam végül be a derekamat. Amanda már tényleg várt minket. A mozi bejárata előtt ültek mind a négyen és minket vártak. Ott volt Stella, aki nem volt ugyan mérges hogy megvárattuk, mégsem ért fülig a szája, ahogyan általában szokott. Stella mellett Tiffany ült. Tiffany nem vágott olyan morcos képet, mint Stella és jöttünkkor azonnal talpra ugrott, és odajött hozzánk köszöni. Amanda Michael mellett ült és ő is gyorsan felpattant.
- Na végre! - sóhajtott fel Amanda. - Indulhatunk már? Mindjárt kezdődik a film!
- Várj már egy kicsit – mosolyogtam rá – mi nem azért jöttünk, hogy moziba menjünk, hanem azért, hogy.. ünnepeljünk! - alig fejeztem be a mondatot...
- Boldog 17. születésnapot! - kiáltották a lányok. Michael nem mondott semmi mást, csak annyit hogy: - Meglepetés. - mire Amanda a nyakába ugrott örömében.
- Az ajándékod még Michael autójában van! - mondtam, most már én is vigyorogtam.
- Megyek és behozom! - kacsintott és egy puszit nyomott Amanda arcára. Amíg Michael elindult kifelé, én leültem Kate mellé. Zavart voltam, nem voltam biztos benne, hogy Amandának tetszeni fog az ajándék. Imádja az extra dolgokat, lehet hogy ez nem fog tetszeni neki, mert nem olyan mint az ő stílusa. Michael visszatérte zavarta meg a gondolatmenetemet. Lágyan egy asztalra tette a hatalmas téglatest alakú dobozt, amin egy jókora fehér masni díszelgett.
- Nahát! Mi lehet benne? - tűnődött Amanda.
- Nyisd már ki! - biztatta Stella.
- Gyerünk! - unszolta Tiffany.
Amanda nagyon óvatosan kezdte megbontani a csomagolást, aztán a türelme mintha elszállt volna és letépte róla a papírt. Nem volt nehéz a doboz, erre ő is rájött, mikor megemelte. A dobozról gyors és hirtelen mozdulattal levette a tetejét, aztán mintha megdermedt volna, nem mozdult.
- Na? - tudakolta Michael - Mit kaptál?
- Óh, srácok! Hiszen ez gyönyörű! - miután ezeket a szavakat kimondta a feszültségem elillant. Óvatosan vette ki a dobozból a hófehér gitárt, aminek a nyakán a saját neve volt olvasható, "Amanda Wilson". A gitáron magán pedig apró rózsaszín kövek voltak.
- Tetszik? - kérdeztem tőle ismét mosollyal az arcomon.
- Naná! Hogyne tetszene nekem! De honnan tudtátok, hogy új gitárt szerettem volna, hiszen senkinek sem mondtam el. Lehetetlennek tartom hogy kitaláltátok, de mindezek ellenére nagyon örülök neki! - mosolygott. Amandának gyönyörű hangja volt. Miután közölte, hogy tetszik neki az új gitár, játszott is nekünk rajta. A dalai tökéletesek voltak, mindnyájan szerettük hallgatni. Még a legjobb női énekesnőnél is jobb hallása és ügyessége volt zenei téren. Remekül tud zongorázni is. A mai estém nagyon jól sikerült. Nem csináltunk semmi egyebet ugyan, csak beszélgettünk, mégis jobb volt mint a többi. Kezdtem megérteni, miért nem zavarja a csajokat az, hogy nem vagyok gazdag. Nem minden a pénz, önmagamért szeretnek, nem azért, mert beképzelt sznob nem lehet belőlem soha.
Michaelnek nem volt ideje, hogy engem is hazavigyen, úgyhogy hívtam a bátyám, hogy jöjjön el értem. Rendes bátyjám van, nem kellett neki kétszer szólni. Michaelék megvárták amíg Shon értem jön, azután indultak csak el haza.
- Na húgi? Milyen volt a nagy buli? - kérdezte Shon.
- Egész jó volt. Amandának nagyon tetszett a gitár, amit készítettünk neki.
- Akkor te miért nem vagy boldog?
- Boldog vagyok én. - mondtam, de nem voltam túl meggyőző.
- Oké, oké.. nem faggatlak tovább. Viszont Mark mondta nekem a múltkor, hogy tetszel neki, de nem mer randira hívni, mert fél hogy kikosarazod.
- Valóban? - kérdeztem. - Attól tartok, hogy Mark nem az én esetem. Rendes, meg minden, de nekem más tetszik.
- Ki a szerencsés? - kíváncsiskodott.
- Nem fogom elárulni! - fogadkoztam.
- De! Tudni szeretném!
- Nem..
Nagyon csendes lakás várt otthon. A kutyusom is aludt már. Hirtelen eszembe jutott, hogy holnap apám jön értem, és elment a kedvem mindentől.
