B.U.É.K.

Minden kedves olvasómnak boldog új évet kívánok.
Remélem 2011-ben is sokan fogtok olvasni.
Remélem kapok komit is.

A töriről: A kövi rész az a személyes kedvenceim közé tartozik. Jövő hét végére szerintem fel is teszem, mert nem nagyon voltam gépnél, ezért füzibe írtam.
Remélem azért a ti tetszéseteket is elnyeri majd.
Csak innen kezdődnek az izgis részek és a függővégek. Mert hogy azok lesznek.
Legalább 2 komit szeretnék majd a fejikhez. Úgy érzem ez nem túl nagy kérés. Ha igen akkor írjátok meg, hogy miért.

1 kis titok: A következő részben Lay utazik :)

B.U.É.K. és Puszi.

19. fejezet

Sziiasztok csajszikááim!
Ne haragudjatok! Karácsonyra szerettem volna hozni nektek ezt a részt, de sajnos nem lettem készen vele. Most adom hát oda ezt az extrahosszú karácsonyi ajándékot és KÖSZÖNÖM annak a néhány embernek, aki olvasott, aki nem, aki idejött, és írt komit, aki csak némaságba burkolózva olvas és várja mikor lesz újra friss, és annak is aki ösztönöz, annak is aki kritikát ír. Egyszóval mindenkinek!
Köszönöm, hogy vagytok nekem.
Na hát ez elég érzelgős duma lett.. De nem baj!
Ebben az évben ez lesz az utolsó friss, de remélem, hogy aki eddig kitartott mellettem, várta a fejiket, hallgatta/olvasta a kifogásokat, hogy miért nem tudtam hozni, azok a személyek velem maradnak jövőre is.
Sokat jelent nekem az írás. Így adom le a feszültséget, azt is lehet mondani. Remélem jövőre is együtt éljük át Lay kalandjait. Annyit megsúgok halkan, hogy a következő fejezetben felbukkan Pablo is.
Ennyit mára. Puszillak titeket.

u.i: Nem hiszem, hogy jelentkezem még ebben az évben (csak a másik törivel, mert ott lesz még egy friss) úgyhogy előre is jóó bulizást mindenkinek és boldog új évet (:

A bál

"Kezében volt egy papír, amin nyilvánvalóan a szavazás eredménye volt feltüntetve.

Körbenézett még egyszer, majd elmosolyodott és hangosan olvasni kezdte a neveket."

Nem kis meglepetésemre, idén nem a lányok nevével kezdte, pedig minden bizonnyal, még a fiúk is arra voltak leginkább kíváncsiak, hogy ki lesz a bál szépe.
Ne várt sokat a nevek felolvasása között, pedig egy kis hatásszünet mindig jól jön. Az első három név hallatán nem volt elismerően nagy ujjongás, hiszen a focicsapatból kerültek ki. Az egyik természetesen Tony volt, az aktuális ügyeletes szívtipró. A másik kettőről csak annyit tudok, hogy mindkettőnek van barátnője, akik pomponlányok. Mily meglepő...
A következő két srác, akiket a tanárok választhattak ki, hát igen.. Itt volt csak nagy a meglepetés. Hiszen mindenki elcsépelt ötletnek tartotta, hogy a tanárok válasszanak, de az eredmény úgy látszik merőben mást mutat. Az első név hallatán mindenkiben meghűlt a vér.
- A következő szerencsés, aki megtiszteltetésben részesül... - és igen itt a hatásszünet, pont mikor már mindenkinek az összes idegszála pattanásig feszül a teremben - Adam Burges!! - kiáltott fel az igazgató tőle nem megszokott módon.
Az ebédlőben mindenki hangosan ujjongani kezdett, nem csoda, hiszen Adam nagy népszerűségnek örvend.
- Az ötödik szerencsés pedig, aki a tanárok jóvoltából akár bálkirály is lehet, az nem más, mint... Reed Fletsher.
A név hallatán újra zsivaj töltötte meg a helyiséget, bár ez még nem volt akkora, mint arra számítottam.

A lánynevek felsorolása előtt az igazgatónak mindenkit újra csendre kellett intenie. Nem csoda. A suliba rengeteg szebbnél szebb lány jár, mégis közülük csak 5-nek nyílhat alkalma a korona megszerzésére. Nagyon remélem, hogy nem leszek közöttük.
Az első név elhangzása után a teremben mintha megfagyott volna a levegő. Kis híján múlott csak, hogy Eve nem rontott neki egyből az újdonsült kiskirálylánynak, aki nem volt más, mint Elena. Azért elég durva, hogy a suli diákjai őt választották.
A második névnél már nem támadt akkora megrökönyödés, sőt a fiúk még füttyögtek is. Nem hiszem, hogy bárki megkérdőjelezte volna Stella szépségét. Mind a négyen körbeölelgettük barátnőnket, hiszen az ő öröme a miénk is és ez fordítva is igaz.
Mikor az igazgató a harmadik nevet is a levegőbe kiáltotta, akkor indult csak igazán be a tapsvihar. Ha Stella szépsége kérdőbe vonhatatlan, akkor Tiffanyé szintén. Tiffany volt a suli szőke csodája. De szó szerint. Akadtak olyan lányok, akik megpróbálták utánozni az egyedi stílusát, hát mondhatni nem igazán jött össze nekik, mikor tél közepén egy szál harisnya és miniszoknya kollekcióban illegették magukat, hozzá pedig hosszú fekete kordkabátot viseltek. Hát meghökkentő látványt nyújtottak.
Miután a negyedik név is felhangzott - már a tanárok választhattak - néhányan felkuncogtak. Nem hiába. A kis Mary ebben a mezőnyben csoda ha nem fakad sírva. Esélye sincs Stella vagy akár Tiffany ellen...
Az ötödik nevet, pedig már nem az igazgató olvasta fel, hanem a mellette álló srácnak a kezébe nyomta a papírt, mivel neki - mint ahogy azt valaki odakiáltotta az ajtóból - sürgős telefonja érkezett. Nem halaszthatja el.
A srác pedig nem volt más, mint Reed. Hát az utolsó csaj biztosan szívesen hallja majd a nevét az említettől.

Picit megköszörülte a torkát, majd hangosan felolvasta az 5. nevet:
- Kate Smith! - visszhangzott az ebédlő, és ahogy észrevettem, a mellettem álló Kate el is felejtett levegőt venni.
Nem kellett sokat várni és az igazgató már jött is vissza, majd magához hívta az esélyeseket.
Miután mindenki megkapta a pici kitűzőjét, már oszlott is a tömeg. Néhány hidrogén szőke Tiff-utánzat sírva borult barátnője vállára, mások pedig szintén elkeseredve és irigykedve figyelték, ahogy barátnőim szíve fölé tűzik a kis elismerést. Én voltam közel az egyetlen, na jó nem. A fiúkkal együtt mi voltunk azok, akiket mérhetetlen büszkeséggel töltött el a látvány.
Nem számítottam rá, hogy én is odaállhatok és nem is lett úgy. Nem vagyok csalódott, de még csak nem is irigykedek a barátnőimre. Tehát Kate is bálhercegnő, ezért eszébe sem juthat az, hogy nem jön el a bálra.
Viszont egy valamit nem értettem. Ahogy a lányok megkapták a kitűzőt, azonnal a fiúkra került a sor. Ők is megkapták volna mindannyian, de egy valaki hiányzott közülük. Reedet nem láttam sehol. Valószínűleg a tömeggel együtt vonult ki az ebédlőből, nehogy valaki meglássa.
Miután Kate-éket az összes esélyessel együtt az igazgató magához hivatott én Vickkel indultam a parkolóba, tudván, hogy ez nem lesz rövid beszélgetés. Az autónak támaszkodott háttal, én pedig a mellkasához bújtam. Annyira aranyos volt, ahogy a hajamat simogatja, hogy azt más szavakba önteni sem lehet. Egyszerre elfogott a nyugalom és megint csak büszke voltam. Most nem Kate-re és nem a csajokra, hanem magamra. Végre egyszer éreztem, hogy valaki számára sokat jelentek. Egy olyan valaki számára, aki nem a családom. Aki nem olyan, mint apu, anyu, a bátyám vagy Kate. Vagy akár a drága kiskutyám. Nem olyan, mint amilyenek ők. Vick teljesen más.
- ¿Cómo es eso posible? - hallottam a kérdést a hátam mögül. Azonnal arra fordultam és láttam, hogy Elena és Kate között folyik a szócsata.
- Nem én tehetek róla. Én nem akartam, de ha már így alakult akkor örömmel moslak le a színpadról - felelte neki Kate, de nem spanyolul, minthogy megvetésképpen, hogy még csak arra sem méltatja, hogy anyanyelven válaszoljon neki.
- Na nézzenek oda. Majd pont te?? Na ne nevettess ! - kacagott fel Elena, majd Kate felé lépett és úgy végigmérte, hogy az már nekem is sértő volt. Mit tovább... Nekem az is sértő, hogy egyáltalán - főleg a történtek után - még hozzá mer szólni Kate-hez.
- Nehogy azt hidd, hogy te jobb vagy. Csak mert egy kis cserediák vagy. Nem vagy te itt senki!! Senki érted?? - láttam, hogy kezd felmenni Kate-ben a pumpa, úgyhogy kitéptem magam Vick kezei közül és indultam is feléjük, mert ha Kate elveszíti a fejét, annak ki tudja, hogy mi lesz a következménye.. Semmi jó az biztos.

Ahogy oda értem láttam, hogy Elena engem is ugyanúgy végig mér mint az előbb barátnőmet, majd megszólalt, immár angolul.
- Na nézzenek oda! Itt a kis ölebed is. Milyen aranyos, hogy idejött, legalább ő is hallja, hogy mekkora lúzer vagy! - nevetett tovább.
- Térj már észhez te liba! Szerinted ezzel jutsz valahová? Mert szerintem nagyon nem vezet sehová. Maximum azt éred el vele, hogy aki ezt hallja, az megutál - mutattam körbe a körülöttünk összegyűlt tömegre célozva.
- Kit nevezel te libának? - kérdezett vissza fennhangon - Te nekem csak ne dumálj. Te itt ugyanolyan lúzer vagy, mint a kis barátnőd. Hogy is hívják? Ja igen. Katherine - nevetett fel.
- Engem te csak ne minősíts, arra meg pláne nincs jogod, hogy bárkit is lúzernek nevezz. És főleg... Benned annyi tisztesség sincs, hogy akár csak egy szó erejéig is Kate nevét a szádra vedd. Jól figyelmeztetlek. Kate a legjobb barátnőm. Érte akármire képes vagyok. Ezt ne felejtsd el! - vetettem neki oda, majd már fordultam is el magammal húzva Kate-et is mielőtt még nekimegy a csajnak.

Éreztem, hogy kezd ez az egész eluralkodni felettem. Nem tudom mi ez, de arra már rájöttem, hogy ha mérges vagyok vagy aggódok, sőt ha boldog vagyok akkor is előtör belőlem valami, ami nem találja a helyét a világban. Valami megmagyarázhatatlan.

Kate-tel mentem haza és az egész délutánt vele töltöttük. Nagyon el volt keseredve, én pedig jó barátnő módjára tartottam benne a lelket.
A legrosszabb viszont akkor volt, mikor Vick felhívott telefonon, és a beszélgetésünknek Kate is fültanúja volt, tehát hallotta azt is, amit Reed a kis eset után mondott Vicknek. Vickkel csak annyit tudtam megbeszélni, hogy a bálig itt leszek Kate-nél, a bál után pedig majd kettesben töltünk egy kis időt - mivel ez az utóbbi időben egyre kevesebbszer jön össze.
Kate viszont teljesen kiborult. Nem kellett sok hozzá, hogy újra olyan állapotba kerüljön, mint délelőtt. Próbáltam tartani benne a lelket, de nem sok sikerrel ment. Végül mindketten elaludtunk, Kate a sírás közben és pedig Kate csitítása közben.


/A bál napja (a ruhák a fejezet alatt sorban: Lay, Kate, Amanda, Tiffany, Stella)/


- Akkor sem fogok elmenni! Még Reed sem akar látni! - kezdett bele ismét a mondókájába Kate, 2 órával a bál előtt.
- Na ide figyelj! Nem azért kell elmenned, mert Reednek akarsz vele imponálni. Azért kell elmenned és igenis el fogsz menni, mert a tanárok úgy gondolják, hogy van esélyed nyerni. Sőt! Én is úgy gondolom, hogy van esélyed nyerni. Elena ellen meg röhögve megnyered ezt az egészet! - tettem hozzá vigyorogva és oldalba böktem. Sikeresen elmosolyodott, mert ezt a témát már vagy 10-szer átdumáltuk, közben Elenáról minden lehetséges rossz dolgot elmondtunk, ami csak kijött belőlünk. Volt is nagy nevetés, mikor olyan sok szitokszó került egy mondatba, hogy szinte értelmetlen lett. - Na ez mind szép és jó, de figyelembe kell venned, hogy Tiff és Stella ellen nincs esélyem!! - szomorodott el. - Fogadjunk, hogy lesz esélyed! - néztem rá sunyi vigyorral és jobb kezemet nyújtottam neki. Készségesen megfogta és várta a tétet. - Tehát, ha nyerek, akkor a bálon akivel először táncolsz, azt lekapod - vigyorogtam továbbra is, hiszen úgyis én nyerek. - Oké, de ha viszont én nyerek és én fogok - tette hozzá magabiztosan Kate -, akkor sokkal rosszabb lesz neked. - Na ez így nem ér!! - kezdtem el a hisztit. - De ér és igyekezz, mert még el se kezdtünk készülődni. Hát ami igaz, az igaz. Szűk 2 óra múlva indulunk a remélhetően legjobb bálra, amiben életemben részem lesz. Ilyenkor örülök neki, hogy Kate-éknél sok szoba és fürdő van. Egyszerre mentünk zuhanyozni és hajat mosni. Elég nagy teljesítmény volt, de sikeresen végeztem kicsivel több mint félóra alatt. Kate már egy szál köntösben próbálta a haját feltűzni, ami nem igazán akart neki összejönni, ezért - aranyosan mosolyogva bár az ügyetlenségén - oda mentem segíteni neki. Nem kellett sok idő a hajához és Kate sminkje is tökéletes volt, úgyhogy már csak én voltam hátra. A hajamat hagytuk göndören, úgy ahogy általában hordani szoktam, és inkább a sminkemre fektettük a hangsúlyt. Hát ami azt illeti elég feltűnő lett az arany színű szemhéjpúderrel és pirosítóval megtoldott minikozmetikai beavatkozás.
Mivel már majdnem mindennel készen voltunk elmentünk felvenni a ruhákat és a hozzá előre kiválasztott cipőket.

Hát még jó, hogy számíthatunk egymásra. Az biztos, hogy a másik segítsége nélkül ma nem lettünk volna készen. Vick pontosan 8-ra volt a ház előtt, így időben oda értünk a bálra. Az épület előtt el kellett búcsúznom Vicktől egy rövid időre. Már mindenki bent volt, így nekünk - szervezőknek - csak annyi dolgunk maradt, hogy szépen lesétálunk a lépcsőn. Stella ment elől, utána Tiff és Amanda. Néhány lépésre mögötte Aileen, majd mivel Kate nagyon izgul én indultam előre, Kate pedig követett.

Nem hangzott fel más, csak egy lassú zene miután leértünk én pedig szememmel Vicket kezdtem keresni. Nagyot dobbant szívem mikor megláttam őt, majd hirtelen kihagyott egy ütemet, mikor tudatosult bennem, hogy kivel van. Ha nem tartom féken magamat valószínűleg ott helyben a csaj nyakának ugrottam volna. De hát ez mégis csak egy bál. Egy kulturált, közösségi rendezvény. Azt vártam, hogy Vick majd vár engem és felkér táncolni, de úgy látom nem engem akar felkérni táncolni. Na most egy táncért nem fogom tönkretenni sem az estémet, sem a ruhámat. Ki kell bírnom.. Le kell nyelnem még ennyit, még ha megesz az irigység akkor is.
Kate felé néztem, aki ebben a pillanatban nagyon elfoglaltnak látszott. Nem is tudtam róla, hogy Dominic is eljön a bálra. Ezek szerint úgy beszélték meg, hogy itt találkoznak. Szép pár lenne belőlük.
Elég hülyén nézhettem ki egyedül, csak forgok egymagamban körbe, körbe... Aztán amire végképp nem számítottam, az megtörtént velem. Tony jött oda hozzám és kért fel táncolni. Már majdnem elküldtem a francba, de ha Vick megteheti, hogy nem velem táncol, akkor egy táncból nekem sem lesz bajom, elvégre nem vagyok a tulajdona vagy ilyesmi...
Ismét lassú szám következett, aminek kevésbé örültem, de hát ez van. Tony közel húzott magához és meg kell hagyni elég ügyesen megtáncoltatott. Nem hittem a fülemnek, amikor a DJ - aki Kate buliján is zenélt - bemondta a mikrofonba, hogy "A táncparkett közepére figyuzzatok, ott zajlik az élet, ők még ezt a lassú számot is feldobják".
Nem is kellett senkinek kétszer mondani, mindenki felénk kapta a tekintetét. Néhányan szúrósan, mások irigykedve, szintén mások pedig mosolyogva néztek. A fiúk pedig, hát ők ahogyan szoktak. Olyan bamba képpel.
A szám lassan véget ért, én pedig megköszönve Tonynak a táncot leültem az egyik még üresen álló asztalhoz. Nem telt bele sok idő, máris Kate közeledett felém Dominickal karöltve. Meg is lepődtem elég rendesen, mikor bejelentették, hogy a viszony közöttük csupán baráti és ezen nem is szeretnének változtatni. De ha Kate így akarja, akkor nekem annyira mindegy...

Lassan a bál vége felé közeledett és mivel mindenki a parketten volt így nem kellett sokat arra várni, amíg oda is figyelünk a mikrofonba szóló igazgatóra. Minden esélyes versenyzőt a színpadra hívott, majd egy kis várakozás után meg is érkezett az eredmény egy borítékban. A teremben síri csend volt, azt is meghallottam volna, ha egy légy zümmög. Minden lány, aki ezelőtt irigykedett, most szurkolt valakinek. Én nem. Mivel három barátnőm is esélyes ezért én nem is szavaztam. Titkon azért reméltem, hogy Kate nyeri meg, de ezt az okfejtést nem hallattam.
Már tudtam miért is volt ott a szép a színpad közepén. Ami akkor nem esett le, most megmosolyogtatott. Hát persze, az tölti be a trón szerepét.
Most persze a lányokkal kezdte, ami igazán dicséretes, mivel lányoké az elsőbbség.
- Na ezt most úgy fogom elmondani, ahogy a papíromon le van írva! - idegeskedett a bemondó - Az ötödik helyen végzett a bájos Mary - hát ezen senki nem lepődött meg, de mindenki megtapsolta mikor átvette a virágcsokrát.
- A harmadik helyen holtverseny van fiúk-lányok! A két szépséges teremtés Tiffany és Stella igazán csodásak ma! - virult ki a drága igazgató, mikor a két lány mellé lépett és az egyiktől jobbról, a másiktól pedig balról kapott egy hatalmas puszit az arcára. Naná! Hát a csajok nem viszálykodnak egymással. Főleg nem egy korona miatt.
Ez az állás azonban egyet jelenthez! Kate és Elena között fog eldőlni az egész.
- Most pedig azt a nevet fogom mondani, aki megnyerte a versenyt - mondta előre, nehogy félreértés essék - A versenyt tehát megnyerte és a korona tulajdonosa nem más, mint.... - egy kis hatásszünet következett, de már mindenki idegesen várta a végeredményt.
- .... Kate!! - hangzott fel végre barátnőm neve, mire akkorát sikítottam, hogy három méteres körzetben mindenki halláskárosulást szenvedett. Látszott az arcán, hogy nagyon boldog és ennek nagyon örültem. Jó őt ilyen kivirultnak látni. A koronát a fejére tették és kapott egy hatalmas virágcsokrot is, majd meghagyták neki, hogy foglaljon helyet az immár őt megillető helyen.
- A fiúk versenyében az állás a következő: Az ötödik helyen végzett Greg, a focicsapat egyik ásza. A negyedik hely birtokosa Lionel, aki szintén focista. A harmadik hely, hátigen... Ő már nem focista.. A harmadik a mi Adamünk lett. És most jön a finálé.
A teremben ismét elült a tapsvihar és megint nagy csend lett.
- Aki a táncparketten megpörgetheti Kate-et és megkapja a koronát az személyesen Reed! - kiáltott fel én pedig megint nagyon örülni kezdtem, majd mikor felfogtam, hogy mi is történt, már kezdett megcsappanni ez a kedv.
Kate jött lefelé a színpadról én pedig azonnal oda mentem hozzá és próbáltam rá venni egy táncra. Ugyan már abba senki sem hal bele... Csak egy tánc... És amúgy is! Lesöpörte Elenát! Megérdemli! Nagy sokára végre beadta a derekát. Kate és Reed táncolt.. Méghozzá olyan, "szeretek veled összebújni" zenére.
Megint megcsináltam. Kate hallgatott rám. Na ez csoda! Nem szokott figyelni rám.. Kicsit se.. Na jó de, csak sose fogadja meg a tanácsomat.
Vicket kezdtem keresni megint, most viszont nem láttam. Furcsa volt, hiszen az előbb még láttam, ahogy a tömeg közepén áll mellettem, most meg eltűnt.
Úgy döntöttem, hogy ha majd meg akar keresni, akkor megteszi, addig is kimegyek egy kicsit, mert baromi meleg van. Ablak meg nincs nyitva. De hát kérem június van!!
Kifelé menet összetalálkoztam Maryvel, aki egy kicsit ki volt borulva úgyhogy vigasztalásra szorult, de amint láttam a barátnői megoldották a helyzetet. Amit viszont utána láttam, az nem volt semmi. Azonnal lefagytam és úgy éreztem magam, mintha hátba szúrtak volna egy rozsdás tőrrel. Ha ez a fájdalom nem lett volna még elég, akkor meg is forgatták a bordáim között a kést. Alig kaptam levegőt. A látványtól majdnem elájultam és a könnyeim már potyogtak. Nem érdekelt hová, de el akartam tűnni. El a világ elől, el a szégyenem elől, és legfőképpen el Vick elől.
Ahogy azt láttam, hogy Vick Elenával csókolózik olyan eszeveszett tempóban, ahogyan velem szokott, a szívem darabokra tört. Nem vagyok hajlandó tovább eltűrni semmit. Nem leszek tovább az a kis szolid lány aki eddig voltam. Elég Leilahból! Itt az ideje, hogy én is éljek egy kicsit. Ha Vicknek nem kellek? Hát kellek majd másnak! Igaz most még siratom őt és nyalogatom a sebeimet, mivel abból akad most rendesen, de nem lesz ez mindig így!

Bocsii.

Sziiasztok..

Tudom, hogy nem volt szép tőlem, hogy így hanyagoltam a törit, de egyszerűen sem időm, sem energián nem volt. A másik blogon már fent van a friss, de fogalmam sincs, hogy ide mikor tudom hozni. Már el kezdtem írni, szóval csak időkérdése és kész leszek.
DE!!
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért nem veszitek a fáradtságot, legalább azok, akik rendszeres olvasóim, hogy írnak egy sort. Na mindegy. Úgy döntöttem, hogy nem leszek olyan, mint sokan, és nem hirdetek komihatárt egyenlőre. Úgy érzem, hogy ennyit igazán elvárhatok.
Az előző fejezethez nem tettem fel Kate ruháját, úgyhogy azt most pótolom. Remélem, amíg készül a kövi feji, addig legalább 2 komit kapok.
Higgyétek el jól esik. Nem kell dicsérni, csak annyit kellene tennetek, hogy megmondjátok, mit kellene javítanom a fejiken.

Puszii, Jucii.

Íme a ruha:

18. fejezet

Sziiasztok..
Hát igen. Meghoztam végre a következő fejit. És ne haragudjatok, hogy ilyen sokat kellett várni rá. Beteg voltam.. satöbbii.. Ezt most itt nem részletezem, nem valószínű h érdekel titeket.
Nade. Most hoztam nektek egy új fejit. És igen, még mindig nincs bál..xD
A köviben viszont már lesz, úgyhogy most lesz egy olyan megszólalásom, hogy azt csak akkor teszem fel, hogyha kapok három komit. Nem zavar ha chatbe, vagy akár e-mailben kapom csak kapjam. Mert ezt így nagyon nehéz ám, hogy semmi visszajelzés..
Na okés:D Ennyit a nagy monológról. Most nyomás olvasni!

Puszii..:D És Boldog Mikulást minden kedves olvasómnak !♥♥



Hirtelen rosszullét... Baj lesz belőle?

- El kell mennem Kate-hez - mondtam és választ sem várva indultam el Kate-hez. Nem lakott messze a sulitól, így hamar odaértem hozzá - gyalog.

Már messziről láttam, a házat. Nem volt nehéz felismerni. Ha egy szóval kellett volna jellemeznem, az a szó a fényűző lett volna. Kate szülei szerették a pompát és a nagyzolást. Kate-t is mindig erre próbálták nevelni, de láthatóan kevés sikerrel. Kate nem olyan, mint ők. Ők pedig mintha nem is lennének Kate rokonai - főleg nem a szülei. Teljesen más az életük, más a világnézetük és legfőképpen olyanok, mintha egy teljesen más világban élnének. Mintha rajtuk kívül mindenki a pórnép közé tartozna.

Becsülendő példát nyújt barátnőm a többi elkényeztetett nagyzolónak. Kate mellettem volt mindig. Ő a legjobb barátnőm és ezek nem csak üres szavak. Talán ő az egyetlen olyan - a családon kívül álló - ember, akiért tűzbe tenném a kezemet. Nem kell megjátszanom magamat. Igaz a csajok sem nagyzolnak, de mégsem érzem azt, hogy maradéktalanul megbízhatok bennük. Nem volt ugyan még példa az ellenkezőjére, de jobb félni mint megijedni.

Lassan felsétáltam a bejárati ajtóig, majd megnyomtam a csengőt. Nem kellett sokáig várnom, már nyílt is az ajtó és egy számomra ismeretlen személy állt ott.
- Jó napot, senki sincs itthon. Kérem jöjjön vissza délután - mondta monoton hangon a nő, majd már csukta is volna be az ajtót.
- Oké, na figyu tudom, hogy Kate nem ment suliba, nemrég beszéltem vele telefonon, azt mondta, hogy itthon van. Teszek én rá, ha nem enged be ám legyen, csak hívja őt ide.
- Máris - felelte és elviharzott, amilyen gyorsan csak tudott, az ajtót pedig nyitva hagyta.

Nem sokszor voltam még Kate-nél, mert szülei nem igazán kedvelnek, mivel én nem a felső tízezerbe tartozok, és nem adok fényűző partikat stb. Lehet, hogy másnak ez kellemetlen lenne, nekem viszont nem az. Egy kicsit sem. Legtöbbször Kate jött át hozzánk, még kiskoromban is. Óvodás korunk óta ismerjük egymást és elválaszthatatlanok vagyunk. Nekem Kate nemcsak a legjobb barátnőm, ő a lelki támaszom is. Néha olyan dolgokat tudok megbeszélni vele, amit még anyuval sem, néha olyan tanácsot ad, amit csak egy nővér tudna, ugyanakkor néha nekem kell érettebbnek lennem és vigyáznom rá. Ez nem csak egy sima barátság kettőnk között. Nem lehet az. Ez annál több - legalábbis úgy érzem.

Fentről hangok szűrődtek le, mintha veszekedés lenne. Nem tudtam mi lehet Kate baja. Azért veszekedik azzal a nővel, mert felküldtem őt, hogy hívja le? Ez az egész így értelmetlen.
Lassan elindultam befelé az ajtón, szinte öntudatlanul. Nem gondolkoztam semmin, lépteimet egyre csak szaporáztam, majd a lépcső tetejére érve megtorpantam.

Kate állt előttem. Szemei könnyesek voltak, haja csapzott, arcán csillogott a veríték. Nem szólalt meg, csak elindult felém lassú léptekkel, majd egyre lassabban. Nem értettem a dolgot. Karjait kitárta, mintha meg akarna ölelni, de ahhoz még túl messze volt tőlem - nem értem, nem is érhettem el a kezét. Némán, segélykérően pillantott rám, a szemeimbe nézett, majd a pillanat törtrésze alatt összecsuklott.

- Jézusom!! - kezdtem pánikolni. - Kate! Hallod?? Kate! Ébredj!
Na jó. Most már nagyon pánikolok. Kate egyre csak feküdt, jobb keze a feje fölött, bal a mellkasán volt, lábai furcsa mód egymás mellett feküdtek. Kate arca kezdett sápadni. Lassan kezdtem felfogni, hogy komoly a baj. Ez nem egy egyszerű ájulás. Amúgy is Kate nem szokott ájulgatni.
- Hozzon már egy kis vizet! - kiáltottam a mellettem álló, néma csendben figyelő nőnek, aki valószínűleg szintén olyan sokkhatás alá került, mint én, mert hirtelen azt sem tudta, hogy hová kapjon.

Oké, na hogy is tanultam? 1: pulzus. Van pulzusa oké. Légutak rendben, akkor most mi jön? Lábakat felemelni, hogy az agyba jusson a vér. Oké, ehhez kell egy takaró, vagy pléd vagy akármi. Gyorsan felpattantam és beszaladtam a szobájába, lerángattam az ágyáról a takarót, majd indultam vissza, ám akkor megláttam a földön egy furcsa, oda nem illő dolgot. Egy fényképet, de nem foglalkoztam vele.
Futottam vissza Kate-hez. Nagy gombócba gyűrtem a takarót, majd óvatosan a lábai alá tettem, így nagyobb volt az esélye a sikernek.

Közben a nő visszaért a vízzel, amivel én egy kicsit bevizeztem az arcát, majd meg is paskoltam.
Amikor Kate színe kezdett javulni, kezdtem megnyugodni, hogy még sem lesz itt nagy gond. Túlreagáltam a dolgot. Nem egyszer fordult már elő velem ilyen eset, úgyhogy nem kell megijedni.

Oké, szóval nyugi, nem lesz baj. Vettem egy nagy levegőt, aztán Kate mellett a falnak döntöttem a hátamat, közben jobb kezemet a homlokára fektettem. A homloka a veríték ellenére is hideg volt. Furcsa.. Izzad de hideg a homloka? Semmi piros folt az arcán, hanem egyszerűen fehér mint a fal. Na jó, annyira talán már nem, de akkor is furcsa.

Nem volt időm többet agyalni ezen, mert nyitogatni kezdte a szemét. Nagyokat pislogott, aztán megpróbálta kirúgni a lábai alól a takarót és felülni, de ezt nem hagytam neki. Óvatosan, nehogy fájjon neki, visszanyomtam a földre, és kezeimet a vállain hagytam.

- Na maradj csak ott!
- Nincs semmi bajom! Engedj felkelni - nyögte még kicsit zihálva.
- Na persze, és megint összeesel.
- Nem esek. Nincs bajom, mondtam már!
- Aha, én is úgy láttam az előbb. Na jó, figyelj, ha 10 perc múlva jobban vagy akkor felkelhetsz, ha nem akkor hívok egy mentőt, mert ez így nem lesz jó - oktattam ki barátnőmet.
- Nem kell mentő. Anyu azt se tudja, hogy nem mentem suliba, ha megtudja, hogy lógtam kinyír. Apu meg nem volt itthon egész éjjel. Asszem kezdenek eltávolodni egymástól.
- Jajj, Kate! Nyugi, nem mondok senkinek semmit - öleltem magamhoz, ezzel nyugtatva őt, mielőtt még jobban kiakad.
- Jó is lenne, de nem lehet. A tanárok szólni fognak, hogy nem voltam órán - szontyolodott el Kate - Mennyi az idő? Te jó ég kések a második óráról is! - kiáltott fel és megint megpróbált felállni.
- Nyugi. Már elkéstél! Na jó, tudom, hogy ez nem vigasztal, és a csajok is le fogják szedni a fejünket, de ha már mindenáron be akarsz menni a suliba, akkor legalább nézz ki jól. Tudod, ma választják a hercegnőket! - próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, ami nem nagyon sikeredett, ezért egy furcsa grimasz lehetett a végeredmény, de legalább Kate elnevette magát. Sok volt neki ez a mostani, és ez nem az ő hibája. A szülei miatt van. Ők nem foglalkoznak vele, ők maximalisták és ők tartják ilyen rövid pórázon barátnőmet. Ha nem lennének ennyire óvó szülők, Kate nem lenne ilyen. Bár ez hátrány is. Akkor talán ő is olyan lenne, mint a többi és még csak szóba sem állna egy magamfajta lánnyal, de hát ez nem így van, tehát ezen agyalni felesleges.
- És téged mióta hoz lázba egy szépségverseny? - vonta fel jobb szemöldökét, amitől homlokán ráncok jelentek meg.
- Na várj csak. Még nem meséltem, hogy ebben a ruciban mentem ma ugyebár suliba - mutattam végig magamon, mire Kate elismerően mosolygott - és Tony rám mozdult! Látnod kellett volna... Azt hitte új csaj vagyok, aztán meg koppant az álla a földön jó nagyot, mikor Vick megcsókolt. Hát igen - mosolyogtam rá.
- Nem mondod? Komolyan? Mármint Tony? Az a Tony? - kérdezett vissza Kate.
- Igen. Miért hány Tonyt ismersz te még? - kérdeztem kissé hisztérikus hangon. - Na jó.. Tudod mit? Ne válaszolj mert akkor itt ülünk még napestig.
- Azért nem olyan sokat - nevetett fel hangosan.
- Oké, akkor ahogy elnézlek, rád férne egy gyors zuhany. Na nyomás. Menj, de óvatosan. Vagy segítsek?
- Lay.. Nem vagyok én hadirokkant! Tudok egyedül is zuhanyozni.
- Oké, akkor menj és én addig előkészítek neked valami csini göncöt. Na nyomás! - mondtam a fürdője felé mutatva.

Azért még segítettem neki felkelni, nehogy már azt higgye, hogy ennyi volt és el is felejtettem az előbbi kis magán produkcióját. Bekísértem a fürdőbe, majd ő becsukta az ajtót, de előtte még a lelkére csomóztam, hogy be ne zárja, mert ha valami lesz vele, akkor se én se senki nem tud neki segíteni, meg amúgy is csak én meg az a nő van a házban, őt meg úgyse engedem be a szobába, úgyhogy erről ennyit.

Kate-nek hatalmas gardróbja volt, ahol külön voltak válogatva a különböző alkalmakhoz illő ruhák. Annyi ruhája volt, mint egy üzletnek összesen. Hát igen, Kate megtehette azt, hogy mindig a legújabb trend szerinti cuccokkal teszi tele a gardróbját. De azért neki is van kislányos oldala. Ahogy nézegettem a ruhákat megláttam azt, még nagyon régen adtam neki az egyik szülinapjára. Borzalmasan nézett ki. Egy rózsaszín kötött sál volt, amit én csináltam - hát igen, anyura rájött a bolondóra és kikötötte, hogy nekem tudnom kell kötni, igaz hasznát talán soha az életben nem veszem, de megtanultam hogyan kell. Kate.. Kate pedig megtartotta ezt a borzalmat. Hiszen tagadni sem lehet, hogy az.

Olyan boldogság öntötte el a szívemet, mint eddig csak egyszer. Amikor versenyt nyertem.. De az nem most volt. Akkor azt hittem, hogy soha, semmikor, semmilyen körülmények között nem leszek még egyszer olyan boldog. És erre tessék. Az vagyok és nem a győzelem miatt. Hanem azért, mert van rólam egy emléke életem egyik legdominálóbb szereplőjének. Van egy olyan tárgya, pontosabban sála, amit én csináltam és ő megtartotta.
Ekkor Kate jött be hozzám.
- Na sikerült választani? - kérdezte, miközben ő is matatni kezdett a ruhák között, de mikor nem válaszoltam végre rám nézett.
- Az hogy kerül hozzád? - kérdezte remegő hangon.
- Én csak... én csak... Itt nézelődtem, a ruhák között és akkor megláttam. Hogy tarthattad meg ezt a borzalmat? - mutattam felé, majd a magasban közbeforgattam azt a furcsa képződményt.
- Ez nem is az... Ez egy nagyon fontos dolog nekem. Nem csúnya sőt, talán a legszebb amit kapta valaha baráttól, mert ezt szívvel-lélekkel csináltad. Csak nekem.

Már majdnem elsírtam magamat, mikor végül is sikerült összekaparnom magam annyira, hogy tovább válogassam a ruhákat. Végül aranyos szürke-fehér ruhát választottunk ki közös erővel. Hozzá Kate a kedvenc magassarkúját vette fel és egy táskát készített elő, és ekkor döbbentünk rá, hogy a haja még mindig nincs megcsinálva. Nem tartott sokáig megszárítani és kivasalni Kate vállig érő haját, úgyhogy még időben elindultunk és pont csengetésre be is értünk.

Vick még kint volt és pont Reeddel beszélgetett. Nem láttam értelmét odamenni hozzá, tudva az Elena-ügy kimenetelét, úgyhogy csak integettem neki, majd Kate-tel tovább mentünk.

A harmadik órát végigunatkoztam, ugyanis spanyol volt. A többieken már nevetni sem volt kedvem, úgyhogy homlokomat a padnak döntöttem és próbáltam elütni az időt, ami még mindig csak vánszorgott. Végre azonban megkönnyebbülten felsóhajtottam, mikor megszólalt az óra végét jelző csengő és indulhattam is a negyedik órámra. Az is borzalmasan lassan telt, pedig nem mondhatom, hogy utálom a matekot - a sok diákkal ellentétben. De lehet, hogy ez is csak azért van, mert értem. Ha nem érteném, akkor biztos nem így állnának a dolgok.

A negyedik óráról Tiffanyval együtt távoztam, majd a többiek is becsatlakoztak az ebédlő felé tartó kis menetünkhöz. Most sokkal többen voltak bent, mint szoktak, de nem ültek, hanem álltak, ugyanis nem volt ülőhely.

Nemsokkal utánunk megérkeztek a focicsapat ászai, élükön Tonyval, majd a pomponcsapat is beért. Aztán már csak annyit lehetett hallani, hogy mindenkit csendre int az igazgató.
Kezében volt egy papír, amin nyilvánvalóan a szavazás eredménye volt feltüntetve.
Körbenézett még egyszer, majd elmosolyodott és hangosan olvasni kezdte a neveket.