Na sziiasztok csajszik :)
Meglepetéés.. Tudom, azt írtam, hogy a közeljövőben nem lesz fejezet, de rám tört az ihlet, így sikerült befejeznem a fejit. Nem lett túl hosszú és eseménydús sem.. De majd a következő fejezetek azok lesznek. Többet nem árulok el előre, de biztosan tudjátok, hogy az első "könyv" a vége felé közelít. Ti pedig egyhangúlag megszavaztátok, hogy legyen második rész, amit már alapjáraton terveztem is, de jól esett, hogy ti is szívesen olvasnátok tovább a történetet.
Viszont.. Már írtam a komihatárról. Úgy látom, hogy nem nagyon akar összejönni a 6 komi. Mivel eddig van 3 komi a 24. fejihez, egyet pedig msnen kaptam, tehát összesen 4 komi. Ezért a komihatárt leveszem 4 komira. Remélem, hogy ezt már sikerül teljesíteni. Én pedig megpróbálom majd időre hozni a fejiket.
A fejezethez megint hoztam képeket.
Remélem meg lesznek a komik :)
Puszii, Jucii. :)
Két meghívás
"Nem kellett sokáig várnom, hamar elaludtam. Viszont olyat álmodtam, amit nem szívesen élnék át valójában. Sőt, senkinek sem kívánom, hogy ezt átélje."
Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem, és az éjszakai emlékeim homályosak voltak. Nem emlékeztem tisztán semmire, csak homályos foltok voltak az emlékeimben, de ez lehet annak a hatása is, hogy nem aludtam túl sokat valamint, hogy a szervezetem nincs hozzászokva az éjszakai bulizáshoz. Lassan keltem fel az ágyból és azonnal a fürdő elé vettem az irányt. A tükörbe nézve nem is lepődtem meg, mikor a karikás szemeimet megpillantottam. Tudtam mi ilyenkor a teendő. Hideg zuhany - attól felébredek - és egy nyugtató arcpakolás. Az mindig segít.
Hidratáló krémmel az arcomon indultam vissza a szobámba és próbáltam valami tűrhető ruha után kutatni. Gondolom az idő jó, tehát elég egy rövid sort és egy felső. Nem is kell nagyon válogatnom... Nem törődtem nagyon azzal, hogy mit veszek fel, hiszen úgy se megyek ma sehová. Maradok egész nap a szobámban majd és próbálok nem a tegnapra gondolni. Cam viszont tutira átjön majd és minden apró részletet tudni akar. Olyan, mint Kate. Nem fog leszállni rólam.
Ahogy felöltöztem, már kopogtak is az ajtómon. Nem ért nagy meglepetés. Cam ott állt egy aranyos rózsaszín mamuszban,és várta, hogy ajtót nyissak. A kezében volt valami, de nem adta oda. Mindent tudó arccal nézett rám, amit nem értettem, hiszen nem csináltam semmit sem. Miután nem tudtam eldönteni, hogy most mit követtem el, Cam sóhajtott egyet és bejött.
- Na csajszi? Milyen volt a tegnap este? - kérdezett rá a lényegre. Na, hogy megmondtam, hogy ez lesz az első dolga.
- Inkább ne is beszéljünk róla. Ha lehet... - néztem rá hatalmas szemeimmel. Tudtam, hogy ezzel bárkit meg tudok hatni.
- Biztos nem akarsz beszélni róla? Nekem elmondhatod, bármi is volt.. - mondta miközben leültünk a még megvetetlen ágyam szélére.
- Nem... Inkább most nem.
- Hát jó! Na de figyelj csajszi! Ez neked jött - mosolygott rám és adta oda a kezében tartott borítékot.
Nem tartott sokáig, mire rájöttem, hogy aki a nevemet kézzel és zöld tintával a borítékra írta az nem más, mint apu.
Lassan, óvatosan nyitottam ki a jól leragasztott borítékot, nem akartam, hogy megsérüljön. Egyetlen egyszer kaptam aputól levelet ezen kívül - mikor be akart mutatni a kollegáinak -, tehát ez csak fontos dolog lehet, mivel ha nem az lenne, simán felhívna telefonon.A levélben egy gyönyörű, díszes meghívó volt, ebből már rá lehetett jönni, hogy mi is ez valójában.
Kedves Leilah!
Örömmel értesítünk, hogy összetartozásunk és közös jövőnk jegyében, egy várhatóan meleg nyári délutánon, július 30-án összeházasodunk.
Örülnénk, ha ezen a napon együtt élnénk át a ceremónia megható és az ünnepi vacsora szórakoztató pillanatait. Szeretettel várunk a Palm Hotelben, - természetesen lakosztály igénybe vehető - kísérővel történő érkezéssel az esküvőnkre és az azt követő ünnepi vacsorára.
Az ifjú pár:
Tara és Mike
A sorok elolvasása után, végig futott az agyamon minden apróság. Nem tudtam mit veszek fel, sőt semmit sem értettem. Nem lehetnek annyira felelőtlenek, hogy csekély egy hónap alatt meg is szerveztetik az esküvőt. Az milyen lesz? Bele se mertem gondolni. A pap késve ér a helyszínre, a torta felborul, tánc közben elesik valaki stb. Minden elképzelhető katasztrófa az eszembe ötlött. Nem is gondoltam a dolog jó oldalára addig, amíg Cam óvatosan el nem húzta a kezemből a papírt és rám nem mosolygott.
- Hisz ez nagyszerű! - nevetett fel angyalian.
- Igen, az. Apu is megérdemli a boldogságot. Engem pedig csak az érdekel, hogy ő boldog legyen.
- Tudod.. - kezdte elgondolkodva - nem mindenki örülne annak a te helyedben, hogyha az apja új nőt vinne a házhoz. Sőt.. Talán senki sem. Magamból kiindulva én biztos, hogy dührohamot kapnék.
- Hát.. anyu új életet kezd Ernesto bácsival, akkor úgy gondolom, apunak is kijár egy boldog jövő - mosolyodtam el. Magam is furcsálltam, ezt a fajta elégedettséget, ami most a szívemet elöntötte. Nem gondoltam végig ezt a dolgot eddig. Nem is vettem számításba, hogy esetleg a közeljövőben esküvő lehet a családban. De viszont nem bántam, hogy így alakult.Örültem a boldogságuknak.
- Igazad van. Mindenkinek kijár még egy lehetőség - mondta olyan kétértelműen, hogy az már zavarba ajtő volt.
- Ez csak nem célzás volt? - húztam fel egyik szemöldököm és szemrehányóan néztem rá.
- Ne vedd annak, ha nem akarod, de veheted annak is - bizonytalanított el még jobban.
- Miért jó neked, ha nem tudom, hogy mit akarsz? - kérdeztem komolyan.
- Nekem nem jó.. Viszont te elgondolkozhatnál a dolgok állásán. Ha nem vetted volna észre Pablo oda van érted. Én már csak tudom.. A húga vagyok és látom rajta, ha szerelmes. És hidd el.. Pablo most az. És nem Larissába. Nem is a Cortez lányba.. Hanem BELÉD! Érted? Te viszont addig nem tudod őt viszont szeretni, amíg a másikat el nem engedted - bölcselkedett, én pedig gondolataimba süllyedtem. Valóban így lenne? Pablo engem szeret? Én pedig tényleg ragaszkodom Vickhez? De hiszen ez nem igaz.. Hiszen mi már csókolóztunk. vagyis.. azt nem is nevezném csóknak.
- Na nekem ez sok volt. Elmegyek futni, nemsokára jövök, akkor legalább tiszta fejjel tudom végiggondolni az egészet - álltam fel és már a cipőmet kezdtem keresni.
- A világért sem akarlak megállítani benne, de az arcodon még mindig rajta van a pakolás - nevetett fel, én pedig vele nevettem.
Gyorsan a fürdőbe mentem, majd lemostam a pakolást az arcomról, ami most már újult fényében tündökölt. Kifele menet belebújtam a cipőmbe, aztán már indultam is kifelé. Tudtam, hogy pillanatnyilag csak a futás tud megnyugtatni, és éltem is a lehetőséggel, miszerint végre megnézem a birtokot és futok egy nagyot.
A természet mindig jó hatással van rám, tehát gondolkodni is könnyebben tudok, ha nem vesz körül egyéb csak az erdők és mezők találkozása, esetleg egy kis patakocska.
Lefele menet nem találkoztam senkivel sem. Szerencsére könnyen megtaláltam a nappaliból kivezető balkonajtót, amin keresztül egyből a hátsó kertben találtam magam. A hajamat gyorsan felkötöttem a fejem tetejére egy rendezetlen copfba, majd futásnak eredtem. Éreztem a természetet. A madarak vígan csicseregtek a fákon, amik beárnyékolták a kert felét. Egy pici kerti tavacska mellett is elfutottam, amit mindenféle apró virág vett körül, igen ízléses elrendezésben. A kert végéhez érve egy alacsony sövény állta csak utamat, és egyből a kisebb domb felé vehettem az irányt. Nem fáradtam el még a felfelé futásban sem, főként mert az agyam kattogott, tehát az égetendő energia hiányát fel sem fogtam. Ma még nem ettem semmit, ettől egy picit émelyegtem ugyan, de nem vészesen. A dombtetőre érve csodás kilátás nyílt a városra és a nem messze lévő tengerpartra is. Sokáig gyönyörködtem a kilátásban, hiszen az ember nem sűrűn lát ilyet. Későn gondoltam arra, hogy hozhattam volna a fényképezőmet, és elkattinthattam volna pár tájképet. A gépem hiányával szembesülve azonban a kedvem ugyanolyan maradt, mint eddig volt. Semmivel sem lettem szomorúbb, amiért nem tudom majd megmutatni a lányoknak ezt a gyönyörű helyet, mivel nem akartam emlékezni rá én magam sem. Az egyedüli dolog ami itt említésre méltó, az Camille nyíltsága és őszintesége, amiért igaz barátnak mondhatom őt. Igaz alig ismerem csak, de ez alatt a rövid idő alatt nem tett semmi olyan dolgot, ami ellenkező érzéseket keltettek volna bennem.
Sokáig gondolkodtam, szinte az életemmel kapcsolatos minden fontos dolgot sikerült átgondolnom, tehát ne volt hiábavaló ez a kis kiruccanás. A visszafele utat sétálva tettem meg, mivel éreztem, hogy a térdem kezd fájni, ezért óvatosan lépkedtem. A lejtőn lefelé könnyedén mentem, majd egészen a kis tavacskáig ismét futottam, bár tudtam, hogy piszkosul fog fájni a térdem utána. Nem is hazudtolta meg magát az a nyavalyás, hiszen alig, hogy beértem a nappaliba, iszonyatosan sajogni kezdett minden egyes térdízületem. Nem kellett volna ennyit futnom, és valószínűleg a tegnapi kis edzésem sem tett jót neki. Viszont most ez érdekelt a legkevésbé. A szobámba érve azonnal levettem a cipőmet, és az ágyhoz manővereztem. Tudtam mi ilyenkor a teendő, hiszen életem során nem egyszer kerültem már szembe effajta sérüléssel. Lefeküdtem az ágyra,a térdemet egy picit felhúztam, hogy alá tudjak tenni egy párnát. majd szépen ráeresztettem a lábamat.
Nemsokára a fájdalom csillapulni kezdett, tehát nem lesz ebből a kis kiruccanásból nagyobb bajom egy kis térdfájásnál. Nem sok idő telt el a lefekvésem után, de már kopogtattak az ajtón. Nem lepődtem meg, mikor barátnőm fejét láttam meg felbukkanni az ajtó mögül. Reméltem, hogy tudok még beszélni vele négyszemközt.
- Szia csajszi - köszönt - El is felejtettem mondani.. Nemsokára szülinapom lesz. Pontosabban két nap múlva. És lesz egy buli is. Errefelé minden 16. születésnap nagy felhajtást vonz maga után. Persze csak a lányoknál. Olyasmi, mint Amerikában az édes tizenhat, de ez nálunk többet jelent. Hivatalosan ugyan csak 18 éves korunktól vagyunk nagykorúak, viszont a 16. életévet betöltött lány, már nőnek számít. Tehát 2 nap múlva már, ha nem is hivatalosan, de nő leszek.
- Ez csodálatos - mosolyogtam rá - És mit is jelent ez?
- Nálunk nagyon szigorúan veszik a szerelem dolgot, a házasságot és a ehhez hasonló ügyeket. Tehát nekem 16 éves korom előtt nem lehetett volna barátom. Mégis van, csak csendesen megsúgom. De ha ez kitudódna, akkor valószínűleg hatalmas botrány kerekedne belőle a városban. De szerencsére senki sem tudja, hogy ki az, így nincs is gond. És egy kis idő múlva fel is vállalhatjuk a kapcsolatunkat. Vagyis.. akkorra már igazi kapcsolat is lesz...
- Hűűha.. Ti tényleg szigorú szabályok között éltek. Nem is értem, hogy lehet ezt bírni...
- Nem olyan rossz, mint amilyennek érződik, de nem is ez a fontos most. Azért jöttem igazából, mert neked nem is szólt még senki róla.. És mivel te is jelen leszel... Ugye itt leszel? - nézett rám hatalmas szemeivel, mire bólintottam - Tehát hagyományosan a hozzám legközelebb álló személyek táncával nyílik az est. És.. arra gondoltam.. szóval, hogy esetleg megtisztelnél azzal, hogy magadra vállalod a nyitótáncot? - kérdezte félénken.
- Te azt akarod, hogy én.. Hogy én táncoljak? - kérdeztem rá a lényegre.
- Jó, persze.. megértem.. Nem is tudom, hogy jutott eszembe, hogy esetleg.. Ne haragudj.. Én nem akartalak semmire kényszeríteni..- szomorodott el.
- Félreértesz. Én azon lepődtem meg, hogy pont engem akarsz.. Hiszen biztos van más, akit alkalmasabbnak találsz a feladatra.. Mint például.. nem is tudom.. Biztosan van jó sok barátnőd, akik között válogatni tudnál.. De ha te engem szeretnél, akkor természetesen nem mondhatok nemet. Ugye húgi? - mosolyogtam rá.
- Tehát akkor elvállalod? Komolyan? - csillogtak fel immár örömmel megtelt barna szemei.
- Persze - mosolyogtam rá ismét.
- Köszönöm.. Annyira köszönöm..
- Ugyan.. hiszen ez természetes..
- Na és ruhád van már? - csillantak fel a szemei.
- Mint az előbb te magad mondtad, én még nem tudtam erről az egészről mindmáig. Tehát te is tudod a választ rá.- Te jó ég! Ez ruhavészhelyzet. Azonnal megyünk is a szalonba.. Igyekezz.. Blancának még meg kell varrnia a ruhádat. Holnapra kell.. Holnap megérkeznek az emberek, akik szerelik a nagy sátrat. Aztán másnap reggel jönnek a virágostól, és az étteremből. A étlap már meg van rendelve, tehát jön két séf is, na de most megyünk, mert nem leszünk készen.. Ja és jön egy fodrász is, úgyhogy a hajad miatt ne fájjon a fejed.
Nem hiszem el.. Hová lett az a bölcs lány, aki kora reggel volt, és hogy lett belőle hirtelen egy divatőrült, mint Kate? Nem tudom hogyan csinálom, de mindig jó emberekkel veszem körbe magam. Valószínűleg most is egy nagyon, de nagyon hosszú délutánnak nézek elébe, hiszen ha egy kicsit is hasonlít Kate.re, akkor addig nem fog nyugodni Cam sem, amíg a fél üzletet fel nem próbáltam. Lehetőségemhez mérten megpróbáltam a legmagabiztosabban felkelni az ágyból és a fürdőbe menni. Ennyit arról, hogy ma úgysem megyek sehová. Gyorsan levettem a rövid sortomat és a felsőmet is, helyette felvettem egy virágmintás nyakpántos ruhát és hozzá a pink sarumat. Hajam még mindig kuszán állt a fejtetőmön, amin Cam egyetlen mozdulattal segített. Óvatosan indultam meg a lépcsőn lefelé, ki egészen a parkolóig, majd Camille sofőrével mentünk be a városba. Nem tartott sokáig az út, és élveztem is, bár tudtam, hogy ami ezután következik, az felér egy kiadós edzéssel.
