4. fejezet: Ennyi mindent egyszerre...

Új feji, csak nektek, csak most. De azért lehetne ám komizni... Meg van engedve.. sőt.
Ha nem lesz komi, nem lesz feji.
Ezt is Nikinek, mert nagy az Isten állatkertje..
Nemgáz, h ha nem vágod miről van szó.. Nikim tudja.
Puszi, Judit.

Már majdnem 1 hete voltam együtt Vickel. Kate állandóan róla faggatott. Legalább négyszer kérdezett a hétfői randi részleteiről.
- Istenem Kate! Nyugodj már le! - mondtam az ötödik kérdése után..
- Inkább mesélj... nem hívott még randira?
- Ki? - kérdezett vissza meglepetten.
- Jaj Kate! Mégis ki? Hát Reed!
- Ja, hogy ő! Nem... nem is beszéltem vele már két napja!
- De hát! Nem úgy volt, hogy.. - kezdtem bele, de félbeszakított.
- De igen.. úgy volt, hogy tegnap este elmegyünk valahova, de aztán nem jött, és amikor felhívtam, hallottam ahogy Elena beleröhög a telefonba! El tudod ezt képzelni?
- Elena? Az új csaj? Az a cserediák, nem?
- De... igen ő az. Úgy rebegteti a szempilláit, mintha kötelező lenne.
- És Reed bedől ennek?
- Nagyon úgy látszik!
- Kate! Én a helyedben nem hagynám! Mit képzel ez magáról? Lehetetlen, hogy jobban tetszik neki Elena. Egyáltalán nem is ismeri!
- Hát... meg kell hagyni, hogy szép csaj!
- Kate! Nálad nem jobb csaj! Semmi esetre sem! És egyáltalán nem értem mit eszik rajta Reed.
- Azt én sem!
- Jaj, Kate! Lekéssük az órát. - mondtam meglepett hangon, mikor hallottam a csengő hangját. Teljesen elfeledkeztem róla, hogy suliba vagyok.
- Jézus! Angol lesz! Remélem még a tanár előtt beérünk! Ha még egy büntetést kapok, akkor apuék nem engednek el.. - gyorsan félbeharapta a mondatot.
- Hová?
- Oh.. mindegy! Gyere siessünk! Még lekéssük az órát! Annyiban hagytam a dolgot, ennek ellenére tudtam, hogy valamit nem árult el. Majd valahogy úgy is ki fogom szedni belőle.

Szerencsére a tanárnő még nem ért be az osztályba, ezért az sem került a tudtára, hogy késtünk. Szerencsére Stelláék befoglalták a helyünket hátul, így nem kellett a tanár elé ülnünk. Köztudottan aki a tanár szeme előtt ül, az vagy sokat felel, vagy sok kérdésre kell válaszolnia. Az osztályunkban mindig Mary és Penelope ült elől. Ők voltak az okostojások. Minden kérdésre gondolkodás nélkül tudták a választ. De azért dolgozatírásnál jól jött a segítségük.

Kis idő múlva a tanárnő is megérkezett. Kezében egy halom papírt tartott, amit gyorsan az asztalára tett.
- Tanárnő azok a múltkori dolgozataink? - kérdezte Anne.
- Igen . Kijavítottam őket, de nem lettek jók, ezért most szóban is fogtok felelni.
- Hát de tanárnő, a múlt órán írtuk a dolgozatot, nincs olyan tananyag, amiből felelhetnénk - vágott a szavába Mary.
- Rendben,a mai órán talán nem, de ezentúl minden órán úgy készüljetek, hogy bármikor felelhettek. Az osztály nagy része megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Azért ennyire ne örüljetek, nemsokára kiosztom ezeket a gyönyörűségeket - mutatott a nagy kupac irományra.

Már az óra vége felé járt, amikor a tanár befejezte a tananyagot és kiosztotta a dolgozatokat. Mindenkiét kivéve Amanda-ét, Tiffany-ét, Stelláét , Kate-ét és az enyémet nem.
- Akik nem kapták ki a dolgozataikat, azok a szünetben itt maradnak! Beszédem van velük! - alig, hogy az utolsó mondatot befejezte már ki is csengettek. Csak mi öten maradtuk a teremben a tanárnővel.
- Tanárnő! Ha lehetne megkérném rá, akkor fogja rövidre, mert tornaóránk lesz.
- Jól van lányok, csak azt szerettem volna közölni veletek, hogy mind az öten egyest kaptatok a dolgozatra, ami egyébként mind négyes lett volna, mert minden kérdést jól válaszoltatok volna, ha nem mindegyik feladatlapon minden kérdésre ugyanazt a jó vagy rossz választ adtátok volna. Ha halljam ki másolt kiről?
- De tanárnő! Mi pótló dolgozatot írtunk meg két tanár is jelen volt, közülük az egyik ön volt. Ráadásul nem ültünk egymás mellett, szóval nem értem, hogyan másolhattuk volna egymásról. - fakadtam ki.
- Ebben igaza van Miss Trenton, de akkor sem adhatok rá másik jegyet.
- De tanárnő! - háborogtak most már a többiek is.
- Nem vitatkozom veletek lányok! De adok lehetőséget a javításra! Jövő héten újabb dolgozatot fogtok írni! - fejezte be és kiment a teremből. A többiek már a menzán ültek. Vick éppen Michael-lel beszélgetett, de ott ült az asztalunknál Adam, Kevin és Reed is.
- Na vajon hol hagyta Elenát? - kérdezte halkan Kate.
- Nem tudom - válaszoltam. Tiffany a beszélgetésünket már nem hallotta, mert már Adam ölében ült.

Igen, Tiff és Ad már két hónapja járnak.

Én is odasiettem Vickhez és mivel háttal volt a nyaka köré fontam a kezemet és halkan felnevettem. Lassan megfordult, ő is elmosolyodott és egy csókot lehelt az ajkamra. Most már én is az ő ölében ültem.

- Képzeld kicsim! Az irodalomtanárnő mind az ötünknek egyest adott az utolsó dolgozatra. Állítólag minden kérdésre egyforma választ írtunk. Egyikünk sem ült a másik mellett, lehetetlen lenne így a másikról puskázni. Én meg bekamuztam neki, hogy tesink lesz, csakhogy hamarabb szabaduljunk.
- Ezt nem értem! Hiszen az utolsó dogáról hiányoztál! Vagyis mind az öten. De a kamuzást jól csináltad. - tette hozzá és rám kacsintott.
- Igen.. így van. Most meg magolhatok a jövő heti dogára. Ez nagyon nem lesz jó! Jövő héten doga, három hét múlva pedig vizsga!
- Tényleg! El kellene kezdenem magolni arra is! - szólt közbe Stella. - Jó, hogy eszembe juttattad!
- Nagyon szívesen. Hol van Kate? - kérdeztem, mikor nem láttam őt az asztalnál.

Kate megszokott helyén Elena ült, aki próbált érthetően beszélni - viszont ez nem nagyon sikerült neki. Végül hagyta az angolt és spanyolul folytatta. Nem sokan értették mit mond. Én viszont pont benne voltam abban a néhány emberben, aki nagyon jól beszéli a spanyol nyelvet. Magamban fordítottam a szövegelést, de nem nagyon figyeltem rá. Hirtelen olyan mondat hagyta el a száját, ami miatt rá emeltem a tekintetemet. Nagyon mérgesen néztem rá, aztán visszakiabáltam neki és kiviharzottam az ebédlőből. Egyszer néztem vissza az ablakon keresztül, láttam hogy Vick sem ül már a helyén.
- Leilah! - hallottam ahogy a nevemet kiáltja a hátam mögül.
- Várj már meg! - Lassítottam, így gyorsan beért engem, megfogta a kezemet, aztán szembe fordított magával.
- Mi történt kicsim?- kérdezte aztán.
- Te nem hallottad mit mondott Elena Kateről?
- Szívem én nem értek spanyolul. Én franciát tanulok.
- Óh, tényleg... na mindegy inkább nem részletezném.
- Ezért volt ez a nagy felindulás?
- Igen. Hogy mondhat róla ilyet? Nem is ismeri!
- Valóban igazad van.
- Reed milyen nyelven tanul?
- Hú.. Azt hiszem spanyolul. Miért?
- Akkor nem értem.. hiszen ő is érti amit Elena mond.
- Igen érti. De mi van ezzel?
- Hiszen Kateről beszélt. Hát Reed nem tudja, hogy Kate hogyan érez iránta?
- Kate? Hú.. nem is tudtam. Ezek szerint Reed sem.
- Szólnál majd neki valamit, de ne konkrétan célozz rá, hogy bejön Kate-nek. Kérlek! - mondtam és a legszebb mosolyomat öltöttem fel, aztán rebegtetni kezdtem a szempilláimat.
- Kapok érte jutalmat? - incselkedett.
- Óh... igen jó sokat. - mondtam, és már rá is csimpaszkodtam a nyakára, hogy meg tudjam csókolni őt.

3. fejezet: Randi

Bocsi, hogy ennyit késtem a fejivel, sok dolgom volt. Ezt Niki tudja legjobban... xD
Szóval ezt most csak és kizárólag Nikimnek ajánlom.
Még egyszer Boldog Szülinapot! (:

"Elmentem bevásárolni, utána lehet, hogy benézek Nancyhez." - állt anyám gyöngybetűs kézírásával egy cetlin a szobám ajtajára tűzve. Nyilván tudja, hogy ha a konyhába teszi ki a hűtőre, akkor esetleg holnap reggelre észre is veszem.

Leültem a számítógépem elé, és próbáltam nem gondolni az esti randimra. Még csak három óra. Gyorsan megcsináltam a házijaimat, aztán még gépeztem is egy kicsit. Kate-tel megbeszéltük, hogy holnap mindent elmesélek neki. Biztos is is kíváncsi. Vick nem sűrűn randizik. Bár óvoda óta ismerem, sohasem gondoltam arra, hogy egyszer randira hív. Túl tökéletesnek tűnik ahhoz, hogy ne csak álomnak nézzem. Fél hatkor indultam zuhanyozni, a hajamat is megmostam, de szokás szerint nem szárítottam, mert akkor nem lennének benne szép hullámok. Egy kis részét feltűztem, a többi a hátamra omlott. Sminket csak alig használtam, mint általában a hétköznapokon. Egy rövid fehér szoknyát választottam, hozzá egy sárga pánt nélküli toppot, alá pedig ahogy már Katenek mondtam bikinit vettem fel, mégpedig fehéret. Mivel a tengerpartra készültünk, nem vehettem fel magassarkút, nem is akartam, maradtam a jól bevált díszes papucsomnál, ez is pont jó lesz szerintem. A legkisebb táskámat akartam magammal vinni, de nem tudtam, hogy fogunk-e fürdeni is, így a nagyobba pakoltam bele a mindennapi felszerelést: pénztárca, igazolványokat, zsebkendőt, lakáskulcsot és egy szájfényt valamint belecsempésztem egy kisebb fajta törölközőt is, csak hogy fel legyek készülve.

Anyu hat órára ért haza, én akkor még javában pakoltam a táskámat. Szerintem már kipakolta a holmikat, amiket vett, mert a konyhába berontva nem találtam semmi bevásárlásra utaló jelet.
- Anyu! Anyu hol vagy? - kezdtem kiabálni a lakásba.
- Itt vagyok fent az emeleten! - kiáltott vissza - Készülsz valahova? - kérdezte, amikor már a lépcsőn sétált lefelé.
- Öh.. igen. Erről szerettem volna beszélni veled... van egy srác a suliban, aki randira hívott engem ma estére. Mielőtt belekezdesz, Shon is ismeri!
- Ő az a Vick?
- Igen, honnan tudod?
- Shon mesélte, hogy tetszel neki, de miért pont ma mentek randizni, és hova?
- Ma megyünk, mert ő találta ezt így ki, én magam sem tudom miért nem ért rá hétvégéig. Az én javaslatom szerint pedig a tengerpartra megyünk.
- Jó, de telefont vigyél! Ja, meg lakáskulcsot!
-Rendben és szia! - köszöntem neki kutyafuttában. Vick a házunk előtt parkolt le az autójával. Mikor meglátta, hogy jövök, kiszállt az autóból és odajött hozzám, kezében egy szál vörös rózsa volt.
- Szia Leilah! - köszönt mikor megálltunk egymással szemben.
- Szia! Ne haragudj, hogy várnod kellett!
- Semmi gond! Ezt neked hoztam, - mondta és odanyújtotta a rózsát.
- Köszönöm. - közelebb léptem hozzá és arcon csókoltam.
- Akkor indulhatunk? - kérdezte utána.
- Igen. Vick lassan elindult az autójához, aztán kinyitotta nekem az utasoldal felőli ajtót.
- Óh, én azt hittem, hogy sétálni fogunk!
- Ja, hát úgy gondoltam, hogy lemegyünk odáig autóval. De ha te sétálni szeretnél, nekem úgy is jó!
- Nem, nem. Semmi gond.. nekem mindegy.
- Rendben, akkor gyere sétáljunk le a partra - mondta végül Vick.
- Jól van.

Lassan elindultunk közben mindenféle dologról beszéltünk. Félúton óvatosan a kezem után nyúlt. Először lenéztem a kezére, amint óvatosan, olyan óvatosan ahogy megérintette a kezemet vissza akartam húzni. Aztán a szemét kezdtem keresni, és mélyen belenéztem. A keze egy pillanatra mintha tétovázna... most én nyúltam az ő keze után, - és hagytam az ujjainkat összekulcsolódni. Így, kéz a kézben sétáltunk tovább. A parton senkit sem láttunk, csak mi voltunk lenn. Nem számítottam rá, hogy csak ketten leszünk, de nem is ijedtem meg. Lassan sétáltunk a puha homokban, levettem a papucsomat és a kezemben vittem tovább. Mindketten egyszerre álltunk meg, egymásra mosolyogtunk és letelepedtünk a homokba.

- Nincs kedved megmártózni? - kérdezte néhány perc múlva.
- De hiszem még csak május van! Még nem olyan meleg a víz! - visszakoztam.
- Na! Gyere már! Indulás! Vagy szeretnéd, hogy én dobjalak bele? - incselkedett.
- Nem mernéd! - vágtam rá.
Erre felkapott és már meg is indult a víz felé. Akkor állt csak meg, amikor már félig a vízben állt. A derékig érő vízben álltunk néhány percig, mire meg tudtam győzni, hogy vigyen ki a partra, csakhogy levegyem a szoknyámat.
- Rendben! De utána te is vizes leszel! Az már egyszer biztos!
- Oké, oké! - egyeztem bele. Gyorsan kivitt a partra, ott levettem a szoknyámat és a toppomat, leraktam őket a táskám és a papucsom mellé. Ahogy visszafordultam Vick felé, hatalmas mosoly terült el az arcán.
- Gyerünk! - mondta és kézen fogott. Meglepődtem, hogy a víz milyen kellemes is volt. Nem volt hideg annak ellenére sem, hogy még csak május van. Csak akkor állt meg, mikor már derékig benne álltam én is vízben. Aztán egymás felé fordultunk, akkor vettem csak észre, hogy ő is a parton hagyta a pólóját.

Áh..támadt egy ötletem... Óvatosan megfogtam egyik kezemmel az arcát, ő csak engem figyelt, a szemembe nézett. Végigcsúsztattam a kezemet a nyakán, aztán vissza az arcára. Amikor az arca közelíteni kezdett az enyém felé, a másik kezemmel lefröcsköltem őt vízzel. Ettől az egész felsőteste vizes lett, én csak nevettem rajta.
- Igen? - kérdezte mosolyogva.
- Na várj csak!
Kergetni kezdett a vízben. Nagyon nehezen tudtam csak futni, olyan volt mintha a lábam súlya a háromszorosára nőtt volna. Mikor a víz már csak a bokámig ért, nem bizonyultam elég gyorsnak... a derekamnál fogva elkapott és vissza akart húzni, aztán annyira megindultam a másik irányba, hogy mindketten elestünk. A mellkasára estem, és csak akkor vettem észre hogy engem figyel, mikor felálltam.
- Mennyi lehet az idő? - kérdeztem rá.
- Még van pár percünk 8-ig. Mikorra kell hazamenned?
- Nincs megszabva! - mosolyogtam rá.
- Akkor anyukádnak az sem lenne ellenére, hogyha nem kerülnél haza éjszakára? - kérdezte.
- Óh..annyira szabad azért nem vagyok! Szerintem ha 9-re hazaérek akkor máskor is el fog engedni! Feltéve ha lesz máskor. - hangom elvesztette az erejét, teljesen elhalkult az utolsó mondatra.
- Miért ne lenne? Nem érezted jól magad? - a hangja ijedt volt.
- Dehogynem... sőt nagyszerűen!
- Akkor, mit szólnál a péntek estéhez? Elmehetnénk moziba. Játszani fognak egy romantikus filmet. Megnézhetnénk ha van kedved.
- Persze. Jól hangzik. Siessünk öltözzünk fel, aztán indulás! - utasítottam mosolyogva.
- Igenis! - felelte katonáskodó hangon, haptákba vágta magát és komoly arccal szalutált.
- Nem vagyok bolond.. de lehet, hogy szerelmes igen.
- Valóban?
- Igen! - mondta mosolyogva.
- Akkor gyere már.. induljunk!
- Oké.. menjünk!
Kézen fogott és ugyanazon az útvonalon, amin jöttünk hazakísért. Mikor hazaértünk a nappaliban még égett a villany, de a bátyám autója még nem állt a feljárón.
- Shon bármelyik percben hazaérhet. Ma délutáni tanításon volt.
- Nem gond! Jóban vagyok a bátyáddal.
- De akkor is jó haverok lesztek, ha meglátja ezt? - kérdeztem és állammal az összekulcsolódó ujjaink felé intettem.
- Biztos nem lesz kiakadva, amiért együtt járunk!
- Biztos vagy te ebben? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Igen... ismerem a bátyádat!
- Én is ismerem! De nem tör majd elő belőle a hugicavédő vadállat?
- Nem.. dehogyis! - tört ki belőle a nevetés.
- Hát... ez mindjárt kiderül. - mondtam a háta mögé mutatva.
- Óh.. itt jön Shon!

Shon beparkolt a felhajtóra, aztán kiszállt az autóból. Meglepődött, mikor Vicket találta ott velem az ajtó előtt.
- Mi a szitu haver? - kérdezte Shon Vicktől miután pacsiztak.
- Semmi öregem.. bemutattam már az új barátnőmet?
- Ki az? - kérdezte a bátyám.
- Hát én - szólaltam meg végre.
- Ti együtt vagytok?
- Igen!
- Mióta?
- Ma óta! - mondtuk Vickel egyszerre.
- Hát... gratulálok haver! Jó fogás! Ha nem a húgom lenne már bepróbálkoztam volna nála... az biztos...
- Haha! Nagyon vicces Shon.. mondhatom!
- Mi van húgi? Nem hiszel nekem?
- Naná, hogy nem!
- Jobb is! - közölte mosolyogva és rám kacsintott.
- Menj már! - löktem játékosan oldalba.
- Jól van! Hagyom a turbékoló gerlepárt! - vigyorgott megint.
- Szia Shon! - mondtam neki, mert még mindig nem akart minket magunkra hagyni.
- Na jól van! De nem játssz a húgommal... mert teszek én arra, hogy haver vagy, vagy nem... nagyon megbánod - közölte Vickel.
- Jól van haver! Csak menj már! - mondta Vick és megcsókolt.

2. fejezet: Váratlan

- Gyerünk már! Elkésünk angolról! - mondta Kate.
- Óh..ne már. Újabb óra Mr. Sparkes-szal.
- Gyűlőlöm azt a tanárt. Mindig engem piszkál. -folytatta.
- Velem rendes! - mondtam.
- Az lehetséges. De hogy velem nem az is biztos... Tényleg, milyen volt tegnap apáddal?
- Ne is kérdezd! - mondtam, miközben elindultunk a terem felé - Képzeld bemutatott az új barátnőjének. A neve Tara, és modellként dolgozik. Hát nem szuper?
- Óh... de legalább csinos?
- Hát éppenséggel nagyon is szép! Túlságosan is. Hosszú szőke haja van és az arca is nagyon szép. Nagyon nőiesen öltözik. Az ízlése egy kicsit hasonlít Stelláéra. Tőle kaptam ezt a cipőt. - mondtam és rámutattam a tornacipőmre.
- Valóban? Akkor tényleg be akar vágódni nálad! Egy ilyen cipő nagyon drága.
- Az biztos. És nagyon kedves volt... Nem olyan mint a volt barátnői. Lehet, hogy őt még meg is kedvelem.
- Akkor nem lehet olyan rossz fazon az apád, ha felszedett egy ilyen jó csajt magának.
- Jaj, Kate! Apám csak engem utál... Legalábbis nagyon úgy tűnik. Különben nem pofozott volna fel.
- Annak biztosan oka volt!
- Legyetek csendben! Dolgozat következik! - kezdte az órát Mr. Sparkes.
- Jajj, ne már.. .- szisszent fel az osztály.
- Rendben! Akkor dupla jegyes lesz! - folytatta a mindenki által gyűlölt tanár.
- Tanár úr! Ezt nem csinálhatja! - szólalt meg Mary.
- Ki akadályoz meg benne? Csak nem te?
- Tanár úr! Én, mint a diáktanács elnöke, meg kell mondjam, hogy a dupla jegyes nagydolgozatokat egy héttel a megírásuk előtt be kell jelentenie. Ennek értelmében most csak kis jegyes dolgozatot írattathat, mert 10 perc eltelt az órából.
- Jaj! Rendben egy hét múlva nagydolgozat, csak annyit fogtok tudni róla, hogy novellaelemzés. Tehát ennyi... menjünk tovább az anyaggal. Ki tudja hogy...

Áh... ez az óra rémunalmas volt.
- Nagy voltál Mary! - szóltam oda óra után neki.

A többi órám gyorsabban telt. Semmi más nem foglalkoztatott egész délelőtt, csak az, hogy tegnap a bátyjám miért akarta kiszedni belőlem, hogy ki tetszik.
De te jó ég.. A haverja neki, és ha elmondja, akkor nekem végem. Biztos, hogy én nem tetszem neki. Én nem élném túl.

- Leilah, Leilah várj! - hallottam, ahogy egy ismerős hang a nevemen szólít.
Lassan megfordultam és láttam, hogy az a srác közelít felém, akibe totál belezúgtam.
- Leilah! - mondta ismét.
- Szia Vick. - próbáltam nyugodt maradni.
- Figyelj csak, nincs kedved eljönni velem valahova ma este?
- De hiszen hétfő van!
- Igen, tudom... De mit válaszolsz?
- Nem tudom! Hová?
- Öhm... ezen még nem gondolkodtam. Hova szeretnél menni?
- Őszintén szólva... nem voltam felkészülve rá, hogy randira akarsz hívni, ezért nem is gondolkodtam ezen.
- Óh... megértem, ha nem szeretnél randizni velem! Hogyan is képzelhettem, hogy...
- Nem arról van szó, hogy nem szeretnék veled randizni, csak nem tudom mi lenne alkalmas első randihoz.
Lehetetlen, hogy lehetek ekkora idióta, életem szerelme randira hív erre nem tudok mondani egy helyszínt sem?
- Öhm Vick! - szóltam utána - Mit szólnál, hogyha lemennénk a tengerpartra? Nem jó ötlet?
- Rendben Leilah! Akkor hányra menjek érted?
- Nem tudom. Úgy fél hét körül?
- Nekem jó! Fél hétre nálatok leszek! Addig is szia! - köszönt tőlem mosolyogva.

- Kate! Képzeld mi történt! Vick randira hívott! - újságoltam boldogan.
- Nahát! Egy pillanat! Hová mentek?
- Le a tengerpartra! Miért?
- Óh, rendben.. Azt hittem vacsorázni akar vinni.
- Nem! Én mondtam a tengerpartot!
- És mit veszel fel?
- Hát mivel május van... úgy gondoltam egy szoknyát, egy papucsot és egy csinos toppot. Ja, és alá bikinit. Hátha meleg lesz a víz.
- Jó ötlet!
- Szerintem is! Lehet, hogy összejövök vele! De nem tudom honnan tudtam meg, hogy tetszik nekem. Bár Shon tegnap megkérdezte, hogy ki tetszik, de nem mondtam meg neki, hogy Vick az!
- Akkor honnan tudhatta? - kérdezte Kate is.
- Nem tudom! De kiderítem! Várnál itt egy kicsit?
- Persze! De hová...
A kérdés végét már nem hallottam, mert siettem Shonhoz.
- Szia! Beszélhetek vele? - kérdeztem tőle, amikor odaértem.
- Persze! Mondd csak!
- Te beszéltél Vickel?
- Nem! De búcsúzz el Kate-től, mert haza akarlak vinni, mielőtt megyek a suliba. Tudod ma nekem délutáni óráim vannak. - mondta értetlen arcom láttán.
- Oh, rendben. - feletem.
Gyorsan visszamentem Kate-hez elköszöntem tőle. utána pedig Shon hazavitt. Hát nem ő a legrendesebb bátyj a világon?

Bocsi...

Ne haragudjatok... Tudom azt írtam, hogy minden hétvégén frisselni fogok, de nem mindig jön össze. Tehát bocsi, de a 2. fejezet egy hetet csúszni fog. Még egyszer bocsi és köszi a megértést.
Puszi nektek. Judit(: