Sziiasztok drága olvasók.(:
Bocsi h sokat kellett várni a fejire...
Véégre kész lettem.. (:
Jó olvasást.
A képen Aileen van.. Nemsokszor fog előkerülni benne ezért nem látom értelmét kitenni oldalra(:
Puszi, Judit
u.i: Ez most mindenkinek megy aki veszi a fáradságot és olvas, főleg ha komizik is. (:
Bocsi h sokat kellett várni a fejire...
Véégre kész lettem.. (:
Jó olvasást.
A képen Aileen van.. Nemsokszor fog előkerülni benne ezért nem látom értelmét kitenni oldalra(:
Puszi, Judit
u.i: Ez most mindenkinek megy aki veszi a fáradságot és olvas, főleg ha komizik is. (:
Hamarosan itt az év végi bál. Tavaly nem járt ezen annyit az eszem, hiszen akkoriban még nem volt, aki elhívott volna. Vick-kel még nem jártunk együtt. Mivel a végzős évfolyamnak ezzel egy időben lesz a bankettjük, ezért mi leszünk a legidősebb diákok a bálon, ami maga után vonja azt is, hogy mi tervezzük a díszleteit, mi gondoskodunk a hangulatról, sőt azt is mi mondjuk meg, hogy milyen stílusú ruha az "elfogadott".
Na igen... A szervező bizottság elnöke Stella. Minket választott maga mellé felelősöknek. Amandát, Tiffany-t, Kate-et és engem... Igen ám.. de 5 felelős kell, mivel a kajáról is kell gondoskodni. Az pedig nekünk túl sok meló lett volna. Így kerül a képbe Aileen. Sok lány jelentkezett a felelős posztjára, ennek ellenére Stella mégis könnyen döntött. Meglehet, hogy közre játszott az is, hogy Aileen szüleinek étterme van, és tudják szállítani az össze rendelt kaját
Kate intézte a zenét, én pedig a ruhákat, ezért mi együtt szervezkedtünk.
Olyan sok ötletem lett volna.. Gondoltam, hogy mindenki öltözzön annak, aminek szeretne, de mégsem lenne nyerő ötlet, ha a történelmi korszakok stílusai keverednének mindenféle Cyber-valósággal és Barbie-babákkal. Következő ötlet, hogy kitalált személynek öltöznénk. Bár ha jobban belegondolok, az sem lenne jó, ha félig robot, félig bálkirálynő csajok lepnék el a tornatermet.
Mivel a zenét csak a ruházat után akarta Kate intézni, ezért közösen alakítgattuk tovább a ruha-ölteteket. Estére sikerült is megállapodni. Mivel a 21. században élünk - valószínűleg minden lány arról álmodozik, hogy egy habos-babos tiszta tüll, fodros ruhában vonul lefelé a vörös szőnyeges lépcsőn a partnerével, aki fekete szmokingban vagy frakkban feszít mellette.
Hát igen.. valami ilyesmit álmodtam meg én is gyerekkoromban, amikor még a Hamupipőke volt a kedvenc mesém. A legtöbb lány már egy hónappal a bál előtt lefoglal egy báli ruhát, meg néhány féle jelmezt is a kölcsönzőben, csak hogy ne érje váratlanul a ruha"szabály".
Szóval... Miután Kate-tel megbeszéltük a bál részleteit, vagyis a ruhatervezetet, ő elkezdte a neten nézni a legjobb zenéket. Nem sokat pazarolta rá az idejét, megkereste a tavalyi szülinapi buliján alkalmazott DJ nevét és telefonszámát, majd sec-perc alatt lebeszélte vele az egészet.
Tehát, a terv a következő volt: A 21. századi stílus képviseli az öltözéket - nagyestélyi, kisestélyi és koktélruha terén. A kísérőknek pedig szmoking. A kitétel pedig annyi lesz, hogy mind a lányoknak, mind a partnerüknek kötelező lesz az álarc viselése.
Gyors e-mail Stella-nak, aki már a nyomdában volt és várta a jelentkezésünket a plakátok miatt. Ma este készen is lesznek vele, holnap korán reggel pedig már mindenhol a suliban és a főbb csomópontoknál ki lesznek téve. Szóval részünkről kezdődhet a bál.
Éppenséggel azért mégsem.. Nincs még meg a báli ruhám... Ezért Kate holnap elkísér vásárolni.
Éjjel mélyen aludtam, nem álmodtam semmit, ami furcsa volt.. Mindig álmodok valamit, valami tök furát, meg lehetetlent.. Össze-vissza zagyválok közben - legalábbis Shon szerint aki már nem egyszer jött át hozzám éjjel, mert nem tudott aludni a szomszéd szobában, olyan hangosan dumáltam. Pihentető alvásomból a vekker éles hangja keltett 7-kor. Ahha.. szombat van.. Megyünk ruhát venni.
- Ezt nézd milyen jól néz ki! - kiáltott fel Kate immáron a 3. boltban, minden 3. ruha láttán.
- Kate... Hányszor mondjam még el, hogy nem hatalmas habcsóknak akarok látszani... - mondtam sokadszorra, de ő már végigmondani sem engedte.
- Jól van na... Ha én mutatok ruhát, az tutira nem tetszik neked... Úgyhogy ez a te reszortod lesz, addig én is nézek valamit, mert én sem vettem még ruhát a nagy estére.
- Na végre.. Ez jól hangzik. Ma már nem valószínű, hogy másik szalonba is elkeveredünk, úgyhogy én ülök és nézem az általad felpróbált ruhákat - vigyorogtam rá fáradtan és láttam, hogy beletörődik, bár szerintem egy cseppet sem bánta, hogy ő lesz ma egy próbababa.
Kate egy perc nyugtot sem hagyott a két eladónőnek, sőt a helyes raktárosfiút is munkába állíttatta, hogy az összes ezüst, vörös vagy éppen narancs színű estélyit szedje elő neki. Hát igen... Kate céltudatosan és célratörően vásárolt, főleg ha ruhákról volt szó.
Első áldozata egy ezüstös, szürkés, mélyen dekoltált ruha volt, hatalmas abronccsal... Amint ebben kilépett a levegő rögtön megdermedt, mintha egy felettébb nagy tekintélyű, a hierarchia legtetején álló személy lépett volna elém... Ez nem az igazi.
- Na milyen? - kérdezte mosolyogva Kate, és ezzel a mosollyal megtörte az eddig róla alkotott képet.
Az eladónők persze nem győzték kihangsúlyozni, hogy mennyire jól áll neki - nekik nem az volt a fontos, hogy a vendég tényleg jól nézzen ki, hanem, hogy minél drágább ruhát sikerüljön rásózni a gyanútlan vásárlóra, így több legyen a bevétel.
Ezt a tényt valószínűleg Kate is tudta, mivel nem hitt nekik és hozzám fordult.
- Háát... Kate... Én azt hiszem, hogy ez nem te vagy.. Ebben a ruhában olyan félelmetesen néztél ki, ahogyan kiléptél meg, még én is megilyedtem.. Pedig engem nem könnyű megilyeszteni... - próbáltam viccesre fogni.
- Aha.. na persze.. - bólogatott vigyorogva, majd köhintett egyet, amivel leplezni akarta a hirtelen elszólt nevet: Derek. Ezt azonban nem sikerült elrejtenie, tisztán lehetett hallani.
- Az egy félreértés volt, és különben is... Ti találtátok ki, hogy ilyesszen rám, ráadásul pont a szülinapom előtti este.. Jut eszembe azért még számolunk. - húztam gonosz mosolyra a számat.
- Naaa... Lay... Mi csak vicceltünk...
- Jól van - hagytam annyiban, de biztos lehet benne, hogy megfizetem még neki, ha nem is most rögtön, de egyszer... - De szerintem most a ruhádra koncentráljunk, mert nemsokára záróra van és te még mindig az első ruhában himbálod itt magad - oktattam ki és tereltem a témát is egyúttal.
Bólintott és visszamnet a próbafükébe. Gyorsan levette az ezüstszínű ruhát - legalábbis viszonylag, vagyis ahhoz képest, hogy mennyi idő volt amíg fevette - majd mivel senki sem adott neki újabb gyönyörűséget, fogta magát és kilpett hozzám egy szál francia alsó és melltartó szettben.
Én feltartott hüvelykujjal jeleztem, hogy nagyon cuki benne.
- Reed most odáig lenne, tudod mit? Menny így a bálba, Nagyot nézne és biztos vagyok benne, hogy te lennél az est fénypontja - tettem hozzá rákacsintva.
- Nehogy szóba hozd.. Még mindig azzal a csajjal enyeleg.. Elenával. - Megrökönyödve tette csípőre a kezét, az utolsó szót szinte köpte, ezzel is jelezvenemtetszését.
Elena.. Elena.. Honnan ismerős ez a név? Mert valahonnan tutira ismerős... Érzem! Elena a csaj, aki le akarja nyúlni legjobb barátnőm kiszemeltjét, Reed pedig csak úgy issza minden szavát. Nem értem.. Miért nem veszi észre, hogy kate bele van zúgva? Áh... ez lehetetlen. Biztosan tud róla, hiszen jóban van Vickel és neki meg elmondtam, hogy mi a helyzet. Gondolatmenetem itt megszakadt.
- Itt a narancsszínű ruha - hozta oda a raktárosfiú, ám szemei nagyon kikerekedtek, mikor észrevette, hogy Kate már levette az előző kiszemeltet, és kezeivel a csípőjén úgy áll, mint egy kifutómodell. Szemeit vagy hromszor végigjáratta a testén, mire észbe kapott és elfordult, sűrű mentegetőzés közepette.
- Jaj, ne haragudj. Most jutott eszembe, hogy nincs itt másik ruha neked, mármint amit felvehetnél, de azt hittem, hogy még rajtad van a másik - pirult el a srác.
- Nemgond. De akkor megpróbálhatnám végre azt a ruhát? - kérdezte Kate egy kicsivel kacérabban, mint szerintem kellett volna.
- Persze, én inkább most megyek - azzal megfordulás nélkül az egyik ülőalkalmatosságra terítette a ruhát és elment arra, amerről jött.
Kate gyorsan odament és felkapta a ruhát, és indult is felpróbálni. Mikor már vagy öt perce egy hangot se hallottam - se az anyag susogását, sem cipzár-hangot, sem a magassarkúja kopogását vagy a meztelen talpa hangját a finom járólapon - bekiabáltam: -Kate.. élsz még?
- Ja, persze.. csak azt néztem, hogy hogyan állna a legjobban hozzá a hajam... - felelte, miközben felém jött.
- Csak nem? Másodikra megtaláltad? - lelkendeztem.
- Hát... szerintem jól néz ki, - mondta és megpördült közben a tengelye körül - már csak cipő kéne hozzá és akkor megnézhetném, hogy... - a mondandója itt félbeszakadt.
- Kate... - kezdetem volna felrázni bambulásából.
- Nem.. Nekem az kell - mutatott a hátam mögött egy fekete ruhára.
Miután Kate végre megtalálta álmai tuháját, keztekminket kitessékelni az üzletből. Már csak egyetlen ealdó - egy szőke hajú, középkorú hogy, ruházata alapján valószínűleg az övé lehet az egész szalon - volt itt.
Kilenc óra múlt, nemsokára jön értem Vick. Ja, igen... Kate elhozott ma, és Vick jön értem. Állandóan furikáznak engem ide-oda.ha épp nem a barátnőm vagy a szerelmem, akkor a bátyám vagy néha-ritkán apám.
Amíg én elbambultam, addig Kate kifizette a ruhát, a szőke hajú nőnek. A srác még mindig Kate-t fürkészte bujkáló mosollyal. Mikor a nő a ruha felé fordult meg is ragadta az alkalmat és odament a barátnőmhöz. Rögtön tudtam, hogy itt valami készül. Valamiféle kis papírt adott Kate-nek, de azt úgy, hogy az eladónő még véletlenül se lássa meg - én azért észrevettem és magamban mosolyogtam a dolgon. A hölgy biztos nem örülne neki, ha látná, hogy az alkalmazottja egy vevővel flörtöl.
- Dominic, ma jönnek apád munkatársai igyekezz már, és mondd meg nekik, hogy egy kicsit késni fogok - adta ki a vezényszót. Minket ezzel bíztatott, a mielőbbi távozásra, ugyanis mi miattunk fog késni egy látszólag fontos vacsoráról.
- Jól van, egyszer is meghallottam ám anyu - válaszolta a fiú. Ezek szerint már egyszer figyelmeztette őt, de ő mégis itt maradt, hogy - vélhetőleg - kiélvezzen minden percet Kate társaságában.
- Na, indulj! Menj már! - siettette őt a nő, kis híján elzavarta a saját fiát.
Ez azért meglepő volt. A nő nagyon fiatalnak látszott, úgyhogy az túlzás, hogy az anyja lehetne. Igaz, hogy nem olyan fiatal a nő, de akkor sem lehet 35-nél több.. Legalábbis nem látszik öregnek.
Mi is sietve kiléptünk a szalonból, nehogy még egyszer tudtunkra adja, hogy menjünk már, mert tényleg miattunk kerül cikis helyzetbe a férje munkatársai előtt. De az is lehet, hogy csak színjáték volt az egész, és ő is látta, amit én... Dominic-nek - amint kiderült így hívják a srácot - megtetszett Kate - és ő az a fajta srácnak látszik, akinek ha kell valami, ebben az esetben valaki, akkor megszerzi magának. Én pedig most nagyon úgy látom, hogy most Kate-et szemelte ki magának.
- Na mit adott a srác neked? - kérdeztem tőle már a autója felé haladva.
- Miről beszélsz? Ugyan már! - kezdte - Miért adott volna akármit is?! Nem is ismer! - aha.. Naná! Most már tuti, hogy lesz valami.. Kate kezdi a szokásos halandzsázást.
- Na oké. Szóval ne nézz hülyének.. Láttam, amit láttam. és hidd el, jó a szemem - vigyorogtam rá mindentudóan.
- Jól van na! Csak nem akarom, hogy már most erről dumáljon az összes csaj a suliban. Érted? Amúgy meg a számát adta meg. Ja és mondta, hogy holnap délelőtt hívjam fel - az utolsó mondatnál már mosolygott ő is. Biztosan eszébe jutott a párbeszédük.. Nemhiába.. Ismerem a barátnőmet, sőt talán és ismerem őt a legjobban.
- Na az jó, és ne félj, nem szólok a csajoknak semmit, de azt remélem tudod, hogy ha nem őt fogod a bálra hozni, akkor nagyon meg fog sértődni, Viszont ha meg vele mész, akkor számolj vele, hogy ti lesztek a középpontban.
- Jó ebben igazad van.. Te melyiket választanád? - kérdezte kétségbeesetten.
