8. fejezet: Meglepi, tengerpart és flörtölő idegen.. (:

Sziasztok drága olvasóim...
Hát van egy rossz hírem... A Blog lehet, hogy egy picit szünetelni fog.. Azért még itt egy fejezet..
Hát próbáltam egy kicsit jobbat írni, mint a múltkor, remélem sikerült. Remélem kapok végre néhány komit..
Puszi, Judit

Reggel korábban keltem, mint a fiúk, hogy a fürdőt én foglaljam el először. Ahogy kezdtem felébredni, észrevettem, hogy Vick jobban hiányzik nekem, mint azt magam gondoltam volna. Gondolkodtam rajta, hogy felhívom, de jobban belegondolva még biztosan alszik. Hát igen szombat van biztos nem fog 8 órakor felkelni. Szerencsére elég időm volt, hogy elkészüljek, így mire a hétalvó fiúk felkeltek én már teljes pompámban ragyogtam.

A fiúk nem sejthették, hogy mi bajom van, egyedüli személy a házban hatalmas meglepetésemre Tara volt, aki átlátott rajtam.
- Hiányzik Vick, ugye? Ezért vagy ilyen szomorú! - kezdte.
- Igen. - vallottam be őszintén.
- Kicsim! Meglepi! - jött be apa és vidám hangon folytatta. - Remélem tetszik majd. Csak most lett készen. - azzal egy hatalmas tortára mutatott.Tényleg hatalmas volt. Alig fért be a kétszárnyú bejárati ajtón és tele volt apró csillogó dolgokkal. A tetején egy hatalmas sárga masni díszelgett.
- Apu! Ezt nem mondod komolyan! - kezdtem el mondani fancsali arccal, de közbe vágott.
- Várd ki a végét kincsem! - intett le. - Csak még megvárjuk a srácokat is - mutatott a lépcsőn lefelé bandukoló srácok felé.
- Jójó! - mentem bele.

A srácok leültek a kanapéra, aztán apa és Tara is odament. Én pedig csak álltam és vártam, hogy mi fog történni.
Már kezdett elegem lenni, ebből az egész helyzetből. Olyan lehetetlennek tűnt a helyzet, hogy apu egy hatalmas tortát akar rámsózni. Hiszen nem vagyok én már 8 éves.
- Na? Srácok mennünk kéne! - fakadtam ki.

Ebben a pillanatban olyan történt, amit apuról elképzelni sohasem tudtam volna. A tortán látszott ugyan, hogy nem igazi, de azért ezt nem hittem volna. Hirtelen kinyílt a teteje és Vick ugrott fel benne. Olyannyira meglepődtem, hogy a lélegzetem is elakadt.
- Jézusom! Apu, Tara és mindenki... annyira köszönöm - mondtam, mikor már meg tudtam szólalni a megilletődöttségtől.

Azonnal Vickhez szaladtam és a nyakára csimpaszkodtam, hogy meg tudjam csókolni. A csókunkat apu reszelős köhécselős hangja szakította félbe.
- Na fiatalok! Leilah nem volt neked már nagyon mehetnéked az előbb? - kérdezte vigyorogva.
- Apu annyira szeretlek... - mondtam és átöleltem őt.
- Gyere Vick! Ismered már a srácokat? - kérdeztem a szerelmemtől.
- Igen. Ők is tudtak róla, hogy majd megleplek téged.
- Valóban? - néztem csúnyán először Danre majd Justinra. - Ezért még kapni fogtok! - fenyegetőztem.
- Azt majd meglátjuk! - incselkedett Dan.
- Na! Indulás.. nem megyünk a strandra? - kérdeztem izgatottam.
- Ezt már tegnap megbeszéltük! Reggeltől estig a parton leszünk! - vigyorgott Justin.
Vick kezdte elhúzni a száját.
- Muszáj pont a partra menni? - kérdezte utána.
- Jaj, kicsim! Majd meglátod, hogy milyen csini bikinit vettem. Ugye nem azt akarod mondani, hogy nem jössz velem?- kezdtem elszomorodni.
- Ha téged ez boldoggá tesz - mosolyodott el.
- Köszönöm kicsim! Imádlak! - mosolyogtam rá melegen, miközben lágyan megcsókoltam.


Fél órán belül már a strandon voltunk és éppen egy-egy napozóágyra telepedtünk le, amikor valaki felkapott és megindult velem a vízbe.
- Hé, hé! Tegyél le! - kiáltottam fel ijedten.
- Biztosan azt akarod? - kérdezte egy ismerős és én felfedeztem Vicket, aki magával ragadott és már derékig a vízben állt velem.
- Kicsim! Ha most beledobsz, akkor neked véged! - kezdtem fenyegetőzni.
- Nana! Ilyet nem mondunk! - mosolygott rám cinkosan és egy határozott mozdulattal a vízbe ejtett.
- Viktor Andrews! Most ebben a pillanatban idejössz és bocsánatot kérsz! - kezdtem el vele mérgesen kiabálni, mégis hogy képzeli, hogy csak úgy lazán beledob a vízbe?
- Jaj édes! - kezdett bele mosolyogva - Annyira szexi vagy, amikor mérgelődsz! De komolyan!
- Jó.. de ezzel most nem tudsz meghatni! - feleltem és durcásan a part felé vettem az irányt.
- Ne legyél már ilyen! - kapra el a derekamat Vick és visszahúzott.
- Figyelj, én mondtam, hogy ne tedd... Te mégis az ellenkezőjét csináltad, szóval most viseld a következményeket - feleltem neki egy csöpp együttérzés nélkül.
Végül is megérdemli, ő nem hallgatott rám. Most a ruhám tönkre ment, pont úgy ahogy a frizurám is, és tetőtől talpig lucsogok a sós víztől.

Amint végre sikerült kicaplatnom a partra a fiúk vigyorgó képével találtam szembe magam. Lehetetlen! Még ők is jót nevettek rajta. Lehet, hogy én kaptam fel túl hamar a vizet? Gyorsan megfordultam, igyekeztem volna Vick felé, de ő amint megfordultam elkapott és a hatalmas szemeit rám emelte.
- Ne haragudj kincsem! Poénnak szántam! Meg tudsz nekem bocsátani? - kérdezte tőlem szomorkás, megbánó hangon, kutyakölyök szemekkel.
- Jaj Vick! Te ne haragudj! Nem kellett volna így felkapnom a vizet! - mentegetőztem.
- Szerintem akkor ezt megbeszéltük! - mondta végül Vick ismét vigyorogva.

Visszamentünk a fiúkhoz, és egész délelőtt süttettük magunkat a napon. Vick pedig készséggel magára vállalta a feladatot, hogy olajozza a hátamat. Hát nem édes? Még mindig emészti magát, amiért vízbe dobott.
- Gyertek srácok! Irány a víz! - kiáltottam fel a délután közepén, mert már elég nyomott volt a hangulat.
- Szerintem menekülj csajszi! - kacsintott rám Dan, mire én a víz felé vettem az irányt.
Szaladtam... a fiúk pedig röhögve, de szó szerint röhögve kergettek. A vízben már nehezebb volt tartani a tempót, a lábaim teljesen elnehezültek. Nemsokára már csak centiket tudtam haladni, így nem csoda, hogy Vick ismét magával sodort. Nem is eresztett el, amíg olyannyira be nem értünk az óceánba, hogy az én lábam már le se ért. Utána nagyon hirtelen engedte el a derekamat, és ha nem tudtam volna úszni, biztosan elsüllyedek. Vicket viszont láthatóan meglepte, hogy tudok úszni.

Nem akartam őt szomorúnak látni, pedig kezdett ráeszmélni az igazságra. Gyorsan odaúsztam hozzá és szorosan a nyaka köré kulcsoltam a karjaimat.
- Mi a baj kicsim? - kérdeztem ártatlan arccal.
- Azt hittem ez romantikus lesz, hogy te nem tudsz úszni és hirtelen utánam kapsz, én pedig hagyom, hogy hozzám bújj.
- Jaj.. ez így is nagyon romantikus! Most is hozzád bújok! - mosolyogtam rá.
- Igen. Tényleg - mosolygott rám most már ő is és megcsókolta a homlokomat. Ennél romantikusabbat...
- Kicsim! Nem mennénk ki a partra? Kezdek kicsit éhes lenni - kezdtem.
- Jaj Leilah.. miért nem szóltál? - kérdezte dorgáló hangon.
- Hát most szóltam - mosolyogtam még most is.
Lassan kiúsztunk a partra, közben többször megálltunk és átöleltük egymást. Élveztük, hogy már nincsenek annyian a parton, mint kora délután. Olyankor még a vízben is szinte lehetetlen közlekedni. Nem hiába, hiszen ez a város legjobb strandja.

A fiúk már kint szárítkoztak, hiszen ők hamar kijöttek a vízből, magunkra hagytak minket, hogy legyünk egy kicsit kettesben Vickel.
- Srácok... én elmegyek eszek egy salátát, addig ti csak dumáljatok. - köszöntem el tőlük.
Vick velem akart volna jönni, de én lebeszéltem róla. Nem kell engem mindenhová kísérgetni.. nem vagyok már óvodás.

Az eladó srác nagyon kedves volt. Próbált nálam bevágódni, kevés sikerrel, ugyanis Vicken kívül más srác nem tud érdekelni. Miután megkaptam és ki is fizettem a hőn áhított salátámat, az asztalok felé vettem az irányt. Egyetlen üres asztal volt, az is hátul, teljesen a sarokban. Ilyen is csak velem történhet.. mikor az asztalhoz indultam éppen akkor ült oda egy srác. Hát ez az én szerencsém... Nem érdekel.. Csak nem lesz bunkó és küld el, elvégre nem az övé az egész kóceráj.
- Szia! Nincs több üres asztal. Nem gond ha ide ülök? - kérdeztem amint odaértem.
Meglepetten nézett fel rám a srác. Mintha nem hinne a fülének. Na jó, azért ennyire nem kéne bámulni!
- Oh.. szia! Persze, naná... ideülhetsz - mosolygott rám bizonytalanul.

Akaratlanul is beszélgetésbe keveredtem vele és ahogy észre vettem flörtölni próbált velem. Na ez az aminek nem szabadott volna megtörténnie.
Ha Vick ezt meglátná, kő kövön nem maradna.

7. fejezet: Vásárlás a srácokkal

Helló mindenkinek!:)
Nehari, hogy egy hét kimaradt, de sajna nem sikerült frisselnem, bocsi érte...
Itt az ujjabb feji..:)
Puszi, Komikat várok.:P

Apu egy kis dobozba nyújtott felém valamit, amiről először azt képzeltem, hogy valami ékszer féle. Szinte kitéptem a kezéből a piros plüss borítású díszdobozt, annyira kíváncsi voltam az ajándékomra. Mikor azonban felnyitottam a tetejét, akkor esett le csak igazán az állam. Ha a srácok ajándékának örültem, akkor ez ahhoz képest vagy 10-szer akkora örömöt okozott.
- Apu! Ezt nem mondod komolyan? - kérdeztem nagyon megilletődve. - Nem igaz ugye? Ez csak egy vicc, nemdebár?
- Kicsim.. amit a kezedben tartasz az igazi, és most már a tiéd! - biztatott tovább apa.
- Jézusom! Ez lehetetlen! - sikoltoztam. - Kaptam egy korlátlan vásárlásra alkalmas hitelkártyát! Köszönöm apu! Nagyon nagyon! - kiáltottam fel újra és apu nyakába ugrottam.
- Jaj kicsim.. nincs mit. De nem úgy volt, hogy a srácokkal vásárolni mentek? - tudakolta ártatlan arccal.
- Jah.. óh igen, dehogynem. Mehetünk srácok - villantottam feléjük egy hatalmas mosolyt.
- Természetesen. Akkor majd jövünk. - köszöntek el a fiúk.

Justin vezetett és amiért Dan olyan udvarias volt, én ülhettem előre a csodaszép BMW-ben.
- Hű! - méregettem az újnak látszó járgányt.
- Tetszik? - kérdezett rá Justin.
- Nagyon szép kocsi - bólogattam.
- Na akkor indulás - vigyorodott el.

Nem volt messze a pláza, viszont péntek lévén hatalmas feladat volt ott parkolóhelyet találni. Vagy tíz percig mentünk körbe-körbe, mikor aztán végre valaki éppen kitolatott a bejárathoz legközelebb eső helyről, Justin kapva-kapott az alkalmon és villámsebességgel leparkolta az autóját.

- Na melyik üzlettel kezdjük? - kérdezte Dan, és látszott rajta, hogy sokat jár vásárolni.
- Dan! Te sokat jársz vásárolni? - kérdeztem rá félénken.
- Öhm.. ami azt illeti nem, csak a volt barátnőm mindig engem ráncigált magával ruhákat venni - mondta egy kicsit elvörösödve.
- Értem - mosolyogtam rá.

Legelőször csak a kirakatokat nézegettem és csak oda mentünk be, ahol tényleg értelmes ruhákat láttam és nem olyan tömeggyártmányokat, mint általában. A polcról egy halom pólót válogattam össze, aztán tovább indultam a farmerekhez. Justin és Dan készséggel segített a szortírozásban, és segítettek az összes holmit a próbafülkéshez cipelni.
- Figyu! Én el kezdek próbálni, ti addig nem néznétek körül a bulis ruháknál? Lécci, lécci - kezdtem kérlelni őket.
- Gyere öcsi, menjünk! De szólj, ha felvetted az első szettet! - egyezett bele Justin.
Legelőször egy világos farmert próbáltam fel egy smaragdzöld pólóval, rá egy kis fekete mellényt és nézegetni kezdtem magam a tükörbe.
- Srácok! - léptem ki a fülkéből. Meglepődtem, mert mindketten ott ültek a kanapén pont a próbafülke előtt.
- Hú ez tényleg jó összeállítás csajszi! Neked aztán van érzéked a divathoz! - dicsért meg Dan.
- Óh.. köszi! - pirultam el.
Még vagy fél tucat nadrágot és két konténernyi felsőt biztosan felpróbáltam, amikor a fiúk valami extrém ötlettel jöttek: hogy vegyek fel szoknyát.
- Na az ki van zárva - feleltem magabiztosan.
- Na! De miért? Nézd meg ezt! Nagyon jól fog állni! - unszoltak.
- Nem.. az lehetetlen. Én utálom a szoknyákat.
- Kérlek! - kezdett könyörögni Justin.
- Rendben! De már most gyűlölöm ezt az izét! - bosszankodtam.
Mikor kimentem mindkettőjüknek elállt a szava.
- Én megmondtam, hogy jól fog állni - közölte velem csillogó szemekkel Justin.
- Oké, oké! Na indulás fizetni! - kezdtem szökdécselni a pénztár felé, miután visszavettem az eredeti ruháimat.

Az összes ruhát a fiúk akarták fizetni, de ezt nem hagytam, arra hivatkozva, hogy ha már megkaptam ezt a kis csodakártyát, akkor hagyják, hogy használjam. Ebbe aztán kénytelenek voltak beleegyezni.

Még csak három boltban voltunk nézelődni, persze már majdnem tele volt a kezem a sok nézelődésben megtetszett holmival. Kezdtem elfáradni, majd mikor éppen útba esett egy pad, fogtam magam és levágódtam rá. A fiúk értetlenül bámultak rám.
- Mi az? Csak nem kifulladtál? - vigyorgott rám Dan.
- Hát.. azt hiszem egy kicsit - vallottam be becsületesen.
- Gyertek pizzázunk egyet - mondta néhány percnyi csönd után Justin. - Meghívlak titeket.
- Óh..bátyó! Egy ilyen lehetőséget nem szalasztok el. - nevetett fel hangosan Dan.
- Rendben van. Részemről mehetünk - feleltem és én is eleresztettem egy mosolyt.
Kértünk egy nagy pizzát a kedves pultosfiútól, aztán leültünk a fal melletti asztalhoz.
- Láttad, hogy méregetett téged a srác? - kérdezte Dan, miután helyet foglaltunk.
- Igen. De azt pedig te láttad, hogy én nem viszonoztam az érdeklődését. - feleltem.
- Igen-igen. De azért ha bepróbálkozna, mit csinálnál? - kérdezett ismét.
- Megmondanám neki az igazat. Joga van tudni. Nekem van barátom, mégpedig Vick az, és én pedig nagyon szeretem őt. Soha nem csalnám meg.
- Értem. Csak egy feltételezés volt. - mondtam és újra vigyorgott.

Csak nekem tűnt ez fel, vagy egész nap, vagyis délután ezt csinálta? Miért kell mindig ilyen vidámnak lennie? Kezdtem sajnálni Justint.. ha Dan minden nap ezt csinálja, valószínűleg a bátyja már ki van készülve.
Amíg a pizza el nem készült, addig csak beszélgettünk. Mikor a pizzás srác a pultra tett egy nagy pizzát, Dan elindult érte. Ebben a pillanatban szólalt meg Justin telefonja is. Gyorsan a kijelzőre pillantott, majd a füléhez emelte a telefont és beleduruzsolta: "Szia szerelmem! Máris hiányzom?"

A választ nem hallottam, nem is nagyon érdekelt a szerelmi élete, úgyhogy próbáltam nem hallgatózni és Dant figyeltem. Dan már visszafele tartott a pizzával és amikor meglátta, hogy őt nézem, mindenféle trükköt próbált csinálni a tálcával. Már majdnem odaért, hatalmas vigyorral az arcán, amikor egy rossz mozdulat miatt a tálca a kezéből csörömpölve a földre zuhant.
Először nem tudtam, hogy nevessek-e vagy inkább odamenjek és segítsek neki, végül úgy döntöttem, hogy ez a sorrend jó lesz és egy jóízűt nevettem, Dan kezdett csúnyán nézni rám, úgyhogy gyorsan befogtam és segíteni indultam neki.
Felszedtük a földről a pizzát és a szemétbe dobtuk, aztán kértünk helyette három hamburgert, és megettük. Justinnak már nem volt jó kedve, teljesen levert volt. Mikor megkérdeztem, hogy mi baja elintézett egy "semmi"-vel.

- Na csajszi, ha holnap strandra megyünk, akkor nem kéne neked egy jó kis bikini? - kérdezte Dan két perccel később, kidobta a szemétbe a papírokat és húzni kezdett a boltok felé.

Nem is mentünk sok boltba és csak négy boltban költöttünk pénzt, és már a bikinit is beszereztük nekem. Az utolsó boltot én választottam, amit nem értettek a fiúk, hogy ha ott van az a rengeteg ékszer és ruhabolt, akkor én miért a könyvesboltot keresek fel.
- Tudjátok, én szeretek olvasni! - világosítottam fel őket. Azt mégsem mondhattam, hogy fogalmam sincs - valahogy érzem, hogy be kell jönnöm ide... Amúgy meg a fele igaz volt... Szeretek olvasni.
- Óh.. mi a kedvenc könyved? - kérdezte Justin.
- Legtöbbször romantikus történeteket szoktam olvasni, mert annak mindig happy and a vége. Különösebb kedvencem pedig nincs. - folytattam. - Óh.. ez érdekes lehet - mutattam egy egyszerű fekete borítós könyvre, ami nagyon emlékeztetett valamire, az a minta volt rajta. Zöld csillám, és sárga meg piros és kék...
Te jó ég még fehér is van rajta.
- Nah jó... Nekem ez a könyv kell! - határoztam el magam. Nem tudtam, hogy miért, de valamilyen furcsa érzésem volt ezzel kapcsolatban. Éreztem, hogy ezt meg kell vennem, mert ha nem akkor nagyon fogom bánni.
- Ez az egyszerű? Miről szól? - kérdezte Dan.
- Fogalmam sincs! De érzem, hogy érdekes lesz. - merengtem.
- Mi a címe? - kérdezte Justin.
- Magical change. - olvasta fel Dan, áthajolva a vállam fölött.

6. fejezet: A 17. születésnap

Sziasztok...
Nahát.. végre itt az újabb fejezet.. Most pihentetjük egy kicsit a dolgot.. Hadd emésztgessétek az előzőt..:P Jó szórakozást hozzá..
Különösebb kommentárt nem is fűzök hozzá.
Na nyomás olvasni! :P

Már az apám autójában ültem. Rémes! Minden héten nem vagyok hajlandó vele lenni, de így is kéthetente elvisz magával hétvégére. Az igaz, hogy joga van a láthatáshoz, de miért kell hurcolnia mindig? Az isten szerelmére, már 17 éves vagyok - hivatalosan is... végre!

Minden második héten két napot töltöttem nála. Vagyis most már náluk. Az új menyasszonyával, aki kedves volt meg minden... de csak 6 évvel idősebb nálam, ha jól tudom.

Ezeken csak keveset járt az eszem. A legtöbbet még mindig a tegnap esti dolgokon töprengtem. A suli nem volt alkalmas hely arra, hogy kitárgyaljunk egy efféle témát - ha valaki meghallotta volna, komplett idiótának nézett volna - szóval minden maradt annyiban. Még tegnap beszéltünk róla a csajokkal, de akkor is csak annyit mondtak, hogy ez vagy vicc, vagy mind az öten bediliztünk. Mindnyájan egyetértettünk azonban abban az egy dologban, hogy ez hátborzongató.


Többek között azért is nem szerettem apunál lenni, mert mindig kitalál valami úgynevezett "apa-lánya" programot. Sokszor meccsre visz: baseball- vagy kosármeccsre. Ezeket legtöbbször nagy nehezen végigülöm és - mivel nem nagyon szoktam sportot nézni - általában annak a csapatnak szurkolok, amelyikben helyesebb játékosok vannak - na igen.. tipikus csaj vagyok... Néhanapján támad olyan ötlete is, hogy menjünk el bevásárolni. Ez az eset igen ritkán fordul elő, mert tudja, hogy nem szabadul egykönnyen. Általában kiengesztelésnél dönt a pénzköltés mellett, mert tudja, hogy az új ruháknak és kiegészítőknek nem tudok ellenállni.
Ki nem tudtam találni, vajon mára mit tervez. De abban biztos voltam, hogy hárman töltjük mostantól el ezeket a programokat.

Apu kérdésére eszméltem fel a mély gondolkodásból.
- Anyád mennyit mondott el neked a most következő néhány nappal kapcsolatban?
- Hát.. semmit tulajdonképpen. - feleltem őszintén.
- Akkor én most egyeztetek veled. Most nem csak vasárnapig maradsz, vagyis majd csak reggel viszlek majd haza.
- Na de! Nekem vasárnap programom van Vickel.
- Ne haragudj, hogy most le kell mondanod miattam a programot.
- Eszem ágában sincs lemondani a randimat. Akkor majd Vick eljön ide vasárnap este és kész. Nem olyan nagy távolság... szóval csak másfél óra.
- Szivem! Azért hívtalak téged, mert meglátogattak minket a menyasszonyom ikertestvérei.
- Mi? Hány van belőle? - kérdeztem már-már hisztérikus hangon.
- Jaj, kicsim... nem úgy ikrek. Két öccse van és ők ikrek.
- És mit kérsz tőlem? Legyek a gardedám? De apu... én maximum a plázát meg a strandot tudom megmutatni.
- Na látod. Máris találtál közös pontokat. Biztos vagyok benne, hogy egyikünk sem fog visszautasítani egy olyan lehetőséget, ami végett feltűnés nélkül nézelődhetnek a jobbnál jobb lányok körében.
- Apu! Ugye ezt te se gondoltad komolyan! Mégis mit csináljak én két sráccal? Nem fogom őket magammal cibálni, az már most biztos!
- Kincsem! Vagy ez, vagy annyit tudok javasolni, hogy készülj fel két és fél óra üldögélésre a lelátón. Utána pedig mehetünk akár... hát.. nem is tudom hová..
- De apu! Ma van a szülinapom! Ne kezd most beadni azt nekem, hogy egész hétvégén keresztül anyáskodjak két kissrác fölött. Na nem! Most azonnal vigyél haza! - követelőztem.
- Nem! Anyád is tudja már ezeket. Amúgy meg ki mondta neked, hogy kicsik? Már 18 évesek is elmúltak.
- Akkor meg minek kellek én? Hát ez felháborító! 18 éveseket kísérgessek? Ezt melyik pizsamádban álmodtad, drága apukám?
- Leilah! Ne szemtelenkedj velem! Mi ütött beléd?
- Apu ma vagyok 17 és ha nem tűnt volna fel, hogy mondtam, elmondom még egyszer le kellene mondanom egy programot, méghozzá egy randit Vickel. Erre viszont te nem tudsz rábeszélni!
- Figyelj! Tudom, hogy nem a legjobb alkalom, de ha megérkezünk legalább egy kicsit legyél kedvesebb. Még ajándékot is vettek neked.
- Hogy hívják őket? - mentem bele végül. Maximum majd eljönnek velem vásárolni.
- Az izmosabb és alacsonyabb srác Dan, a bátyja aki nála vagy tíz centivel magasabb, de nem olyan izmos, viszont szerintem ő bejönne neked, na ő Justin.
- Apu! Nekem barátom van és még ha érdekelne is, akkor sem az orrod előtt pasiznék, főleg nem a mostohaanyám öcsét szemelném ki. - válaszoltam kioktató hangom.
- Jólvan! De tudod, semmi bunkóság, esetleg megjegyzés, amíg itt vannak. Úgy konferáltalak be, mint az "angyali pici lányom".
- Na nee! Ez már tényleg sok! Ugye ez csak vicc?
- Persze hogy az! Ki is tekernéd a nyakamat, ha ilyeneket mondtam volna. De azt viszont nem titkoltam, hogy bombázó vagy.
- Nem vagyok az! Ha rólam ezt gondolod, mit mondanál a suli bálkirálynőjéről? Elkezdenél olvadozni? Ilyen korban, ez már nem így megy! - böktem játékosan oldalba, mire mindketten jóízűen felnevettünk.

Pont ekkor kanyarodtunk be az utcájukba. A srácok nem voltak kint, pedig már kíváncsian vártam őket. Ha apu így beszélt róluk, akkor tényleg helyesek lehetnek.
Mikor leparkolt a garázsba, láttam hogy egy nekem ismeretlen BMW áll az üres helyen. Apu beállt mellé és együtt indultunk a lakásba.
- Jah.. kicsim! A srácok a melletted lévő vendégszobákban fognak lakni ezen a hétvégén. A jobb oldaladnál Justin, a bal oldaladon pedig Dan. Vagyis a jobb és bal oldali szobákban. - próbálta kijavítani magát, mikor észrevette mekkora marhaságot mondott.
- Jójó! Értem! - nevettem fel megint és fordultam volna a lépcső felé, de mikor hátranéztem nem láttam a lépcsőt, csak egy fölém tornyosuló izompólós fiút. Teljességgel ledöbbentem.

- Szia! Én Justin vagyok - mutatkozott be és kezet nyújtott.
- Szia! Engem Leilahnak hívnak - fogadtam el a kezét.
- Helló csajszi én Dan vagyok - jött a hátam mögül.
- Helló. Az én nevemet te pedig már tudod.
- Természetesen. Jah és boldog szülinapot - köszöntött fel.
- Igen. Boldog 17. szülinapot Leilah! - folytatta Justin.
- Az ajándékod kettőnktől egy vásárlási utalvány - fejezte be Dan.
- Hú srácok... én már most bírlak titeket.. ennél jobbat.. akkor viszont jöttök velem - jelentettem ki.
- Még egy ilyen ajánlatot.. persze, hogy veled megyünk. - vigyorgott rám Dan.
- Mikor indulunk? - kérdezte Justin.
- Hát.. nem tudom, még beszélnem kell Vickel! - mondtam Justinnak, majd apuhoz fordultam - Akkor jöhet értem vasárnap délután, vagy mondjam le?
- Ahogy akarod kicsim. De szerintem kérdezd meg a srácokat is.
- Valóban. Figyu srácok.. nagyon zavarna, hogyha én vasárnap este lelépnék Vickel?
- Ki az a Vick? - kérdezte Dan.
- Óh.. ő az én barátom.
- Neked van barátod? - kérdezték egyszerre.
- Igen. Na? Nagyon zavarna titeket?
- Döntsd el te, mi ebbe nem szólunk bele - mondta Dan, de látszott rajta, hogy nagyon elszomorodtam.
- Jólvan. Egy napot szerintem még kibír nélkülem.
- Tényleg megteszed miattunk? - csillant fel a szeme Justinnak.
- Hát.. elvégre rokonok leszünk vagy miféle - mosolyogtam.

Vick nem örült túlzottan, amikor közöltem vele, hogy nem érek haza a randira, sőt még a hétfői napot is kihagyom. Nem kért magyarázatot sem. Főként ezért is szeretem az ilyen fiúkat. Teljes mértékben megbízik bennem és nem kezdett el féltékenykedni minden apróság miatt.
Miután letettem a telefont elindultam a szobámba, ahová a fiúk az előbb már felvitték a csomagjaimat.

- Srácok! - kiáltottam. Mindketten egyszerre léptek ki a szobájukból. - Készen vagytok? Indulunk elkölteni a szülinapi ajándékomat.
- Hű! Szuper!
- Jaj, nekem még át kell öltöznöm! - kaptam észbe. - Addig menjetek le én rendbe szedem magam.
- Én is átöltözök! - mondta Justin és bementünk ki-ki a saját szobájába.
Nem sokat válogattam, ujjatlan felsőbe bújtam és egy fekete farmerbe és vettem hozzá egy magassarkú topánkát is fel. Aztán leengedtem a hajamat és megigazítottam a sminkemet. A telefonomat és a pénztárcámat a kistáskámba tettem, és indultam is ki a szobámból. A srácok már lent voltak mikor leértem. Mindenki lent állt a nappaliban és engem várt.
- Kicsim tőlem még nem is kaptál ajándékot - kezdte apa - de azt hiszem, már elég nagy vagy ehhez az ajándékhoz.
- De mondd már, mit kapok? - kíváncsiskodtam mosolyogva.