Friss..

Sziiasztok..

Sajnos nem sikerült erre a hétvégére megírnom a következő fejezetet és úgy néz ki, hogy szombat-vasárnap sem lesz időm ezt pótolni.

Azonban, hogy addig se maradjatok olvasnivaló nélkül.. Kaptok tőlem valamit.

Ezt a verset egy versenyre írtam, de mire jelentkeztem is volna vele, addigra a túl kevés jelentkező miatt megszüntette a felhasználó a kategóriát.

Tehát ezt én írtam.. Ez az első versem.. Kérek szépen véleményeket hozzá. ÉS KRITIKÁT... Nagyon örülnék neki, ha megírnátok azt is, hogy mi nem érthető benne, vagy mit bonyolítottam túl, esetleg bármi más észrevételt.. 

Ez nem csak a versre vonatkozik, hanem a történetre is.

 Puszi, Jucii. :)

u.i.: Jövő hétre megpróbálom hozni a fejit, csak hát el vagyok havazva egy kicsit..

Harag

A harag egyszerű, a harag könnyed,
Egy másik világba emeli a lelked.
A világod szürke lesz, majd sötét,
A végén beterít majd a kétség.
Más utat írt meg neked a sors talán,
Nem tudod és nem is tudhatod meg ezután.
Szívedben a gyűlölet egyre csak növekszik,
Túlnövi magát és egyre kitörekszik.

A haragos ember nem él valós életet,
Elzárkózik burokba, mint egy szörnyeteg.
Nem mutat mást magából csak mi végszükség,
Ezáltal senki nem ismeri ki, de ez nem mentség.
Mindenki bántja őt, szeretetet nem kap.
Akkor mit adjon ő, ha érzésnek oly híján van?

Lehet a szívében vakmerő a szenvedély,
Csak egy dologra koncentrál, de ez már veszteség.
A szeretet árnyéka még él a szívében
Elfeledte talán, de ott van lent a mélyében.
Felszínre hozni ezt nem túl könnyű dolog,
Valaki belehal, mert túl hevesen buzog.
S ha mégis sikerül megtalálni mi elveszett,
A harag mindig ott marad, ÖRÖKRE VELED.

Tessék véleményt írni ;)