Sorry.

Sziiasztok..
Hú.. hát szorri de ez még nem új feji.
Már folyamatban van a megírása, de még nem sikerült befejeznem..:S
Megpróbálok igyekezni vele.. Remélem péntekre vagy szombatra fel is tudom tenni..
De azért emberek.. Hát nagyon szomorú vagyok.. Egy komit se kaptam az előző fejihez.. Remélem csak azért mert nem volt időtök írni és nem azért mert nem tetszett.
Igazán írhatnátok pár sort.. megköszönném és az is biztos, hogy hamarabb lenne új olvasnivaló.
Na most csak ennyit akartam.
Sziiasztok. Puszi.

15. fejezet

Sziiasztok!
Nahát most nem tartok szokásos kis monológot.. Hozzáfűzni valóm nincs.. Azt hiszem elég egyértelmű lett..

A szavazás is lezárult és látom szeretnétek képeket a ruháiról. Nos ez meglesz ígérem.

Azoknak küldöm, akik átsegítettek a csütörtökön. Ők tudják, hogy miért. Köszönöm csajok..
Puszi mindenkinek. Jó olvasást.

Kérek szépen hozzá komikat! *-*

Idegen kocsi a felhajtón

- Jó sietek... - hagytam rá és kinyomtam a telefont.

Nem elég, hogy kiderült Elena kis színjátéka, még a végkimeneteléről le is maradok. Na csodás... Mert anyu se tudott volna várni még pár percig. Most viszont indulhatok haza..
- Kate! Hazavinnél? - fordultam az említett felé.
- Most? - kérdezte és tisztán látszott rajta, hogy majd szétveti az ideg.
- Igen... Anyunak valamilyen halaszthatatlan közlendője akadt - vágtam egy fintort a végén.

Tisztán látható volt még az idegenek és külső szemlélődők számára is, hogy legszívesebben most lecibálná Elena fejéről az összes műhajat, de még tudja magát türtőztetni. Amit azonban nem tudok, az az, hogy meddig tarthat még nála ez a kis önmegfékező állapot. Senki sem örülne neki ugyanis, ha hirtelen egy vörös szemű csaj tűnne fel a semmiből.
- Rendben - válaszolta nagyot sóhajtva. Szemeivel még mindig Elenát fixírozta.
Csak azt tudnám, hogy az a csaj is mit képzel magáról. Idejön azzal az ártatlan kis - én vagyok a valaki, engem tisztelni kell - vigyorával, aztán Bumm.. Nahát lett is volna neki Bumm azt hiszem, ha Kate még egy kicsit ott marad. Az viszont nem lett volna jó, hogyha felfedi a titkot, amit még mi sem ismerünk. A titkot, ami miatt őrültnek tarthatnak minket. A titkot, ami - attól tartok - velünk született és velünk is hal meg. A titkot, amely miatt frusztrált vagyok.

Hazafele úton nem szólaltunk meg. Mindketten mereven bámultuk a szélvédőt. Na még egy csodás nap.. Ennél jobb már nem is lehet.

Kate viszont még mindig ideges volt. Bár nem mutatta ki, vagyis kimutatta azzal, hogy szegény autóját úgy meghajtotta, ahogy még sohasem. Kezdek kételkedni benne, hogy ez az egész csak Reed miatt volt. Mit csinálhatott volna még Elena, amivel így felbosszantotta Kate-t??
Ha ebben a tempóban haladunk, valószínűleg kevesebb, mint 6 perc alatt hazaérünk, ha jól kalkuláltam. Akkor viszont Kate nem fog válaszolni nekem semmilyen kérdésre, hanem egyszerűen elhajt. Tehát, most kell cselekednem. Ha most nem válaszol, akkor nem tudom mi van. De csak elmondja, hiszen a legjobb barátnője vagyok.
Vettem egy nagy levegőt és belekezdtem.
- Kate! Ne haragudj!
- Ugyan miért kellene haragudnom? Nem te voltál az a kis csitri, aki a barátja mellett még arra a srácra is rámászott, akit én szerettem volna magam mellett tudni. Nem te voltál az, aki olyan lazán mindenki, még a pasija szemébe is könnyedén belehazudott.. Csak tudnám mi lesz a vége. Ha ezt Reed megtudja.. - adta ki magából a feszültséget, hangja vagy két oktávval magasabbra csúszott, de éreztem, hogy kezd megnyugodni, mert kiadhatja magából azt, ami a lelkét nyomja.
- Kate! Tudom, hogy utálod Elenát. Tudom, hogy egy kis ribanc, és azt is, hogy nem érdemli meg a boldogságot. De ne süllyedj a szintjére. Holnapra az egész suli tudni fogja anélkül is, hogy bármit tenned kellene. Azzal csak Reed szemében válsz besúgóvá. Hidd el, tudom, hogy nem jó érzés. Tudom, hogy most feléledt benned a tűz. És szó szerint. Láttam a szemeden. A pupillád kezdett vörösödni. Ha nem hívlak el, tuti, hogy elveszted az uralmat magad fölött. Az viszont senkinek nem lenne jó - adtam ki magamból én is a felesleget.

Kate egy darabig nem válaszolt. kezdtem megijedni, hogy olyat találtam mondani neki, amitől megsértődött vagy nem akar hozzám szólni. Még csak az kell, hogy vele is összevesszek. Vick-kel ma még nem is találkoztam. Sőt, ami azt illeti fogalmam sincs mi van vele.
Jézusom... Úgy volt, hogy ő jön értem. Elfelejtettem. Nem hívtam fel. Csak ebből ne legyen baj.

Kate még mindig nem válaszolt. Mereven bámult maga elé, nem is pislogott. Olyankor szoktak az emberek ilyen üres szemmel bámulni ki a fejükből, mikor nagyon erősen gondolkodnak, vagy koncentrálnak valamire. Szinte úgy nézett ki, mintha nyitott szemmel aludna. Meglengettem a kezemet közvetlenül az orra előtt.

Ettől feléledt. Pislogott néhányat, majd felém fordult. Éppen szóltam volna, hogy inkább az utat figyelje, mikor észrevettem, hogy már áll az autó. Kérdőn néztem rá, majd mikor nem nézett felém követtem pillantását.

Már értettem min van úgy meglepve. A felhajtón parkol anyu autója, egy régebbi fajta Ford. Mögötte pedig egy kicsit a járdára lógva egy vadonatúj, fekete, csillogó, sötétített ablakú BMW. Mit keres itt BMW? Apunak se olyan autója van. Egy kicsit sem ismerős.
Gyorsan elköszöntem Kate-től, a mondandóm is belém fagyott... Nem faggattam tovább arról, hogy mi a baja Elenával.. Nem baj, majd holnap.

Izgatottan szálltam ki a kocsiból és cseppet sem volt feltűnő, hogy szaladni kezdtem a bejárati ajtó felé. Szerencse, hogy nem magassarkú volt rajtam, mert tuti, hogy elestem volna párszor.
Hangosan téptem fel az ajtót, és igyekeztem minél hamarabb bejutni a házba, azonban rögtön anyuval találtam szembe magam.


Arca nagyon komoly volt, és szemében mintha félelem csillogna. Miért fél és miért pont tőlem? Ez kész röhej. Az lenne a legjobb, ha a mai napról kiderülne, hogy csak egy rossz álom. Nem lenne veszekedés, nem lenne félelem, nem lenne titok.

- Leilah! Kicsim! - ölelt meg, ami egyébként nem volt szokása.
- Szia anyu, miért kellett hazajönnöm? - öleltem vissza, bár kicsit fura volt, hiszen azóta nem ölelt meg így, mióta... De nem.. Nem akarok emlékezni rá, mert csak nekem fog fájni utána. Megint és megint és megint. Nem tudtam túllépni rajta azóta se. Bárcsak tudnék. De nem megy.. Nem is ment eddig se és nem is fog soha...
- Az az igazság, hogy beszélni szerettem volna veled. Valami fontosról - kezdett bele.
Na jó.. Tuti, hogy valami pasi van az ügyben. Puccos kocsi a felhajtón, ölelés az ajtóban és még mindig az előszobában vagyunk...
- És nem várhatott volna? Éppen dráma volt a köbön... - kezdtem volna bele.
- Nem.. Ez nem várhatott és te is megérted majd, hogy miért... - vágott közbe és egy nagyot sóhajtott.
- Kíváncsian várom a fejleményeket - húztam fel egyik szemöldökömet.
Látszott rajta, hogy ideges. Fel-alá kezdett el járkálni előttem és pedig szememmel követtem.
Látszott rajta, hogy igencsak kényes számára a téma, mert sehogy se akart belekezdeni.

- Anyu! Kezd már! Itt öregszem meg.. De tényleg..
- Jólvan - mondta és sóhajtott egy akkorát, mintha ez lenne az utolsó lélegzetvétele.
Megállt előttem és nagyon komolyan nézett rám. Szinte magam előtt láttam azt a jelenetet, ami pontosan így kezdődött.. De nem akartam emlékezni.. Igaz, akkor nem ő csinálta ezt.. De az életem egyik legfájdalmasabb emléke...

- Arról van szó, hogy megismertem valakit... - na, hogy mondtam, hogy pasi van a dologban - ...aki meghívott magához. De nem csak engem, hanem téged is.. És mivel Shon úgysem szeretne jönni, vagyis szerintem nem szeretne jönni.. Mert még nem kérdeztem... De szóval.. Megismerkednél vele? - nyögte ki nagy nehezen.
- Öhh.. Persze.. Ő az, akinek a kocsija kint áll? - kérdeztem rá.
- Igen - felelte egyszerűen és a nappali felé indult.


Lassan követtem, útközben letettem a táskámat egy éppen útba eső kis asztalra, hogy azért mégse úgy mennyek oda, ahogy megjöttem, kicsit beletúrtam a hajamba, de ez betudható az idegességnek - elvégre nem minden nap találkozik az ember, az anyja új pasijával.


A nappaliba érve nem teljesen az a látvány fogadott, amit képzeltem. Teljesen más világot képzeltem, ha már egy puccos BMW-vel jár, azt gondolná az ember, hogy öltöny meg ilyenek, ezzel ellentétben egy sötétkék koptatott farmernadrág volt rajta egy természetellenesen világos inggel, ami kiemelte sötét bőrszínét. Ha jobban belegondolok, nem tudom, hogy éppen egy BMW mellett képzelem el a fazont vagy inkább egy szappanoperában... De ha anyunak ez tetszik, ám legyen... Ő sem szólt bele a Vick-kel való kapcsolatomba, vagyis igen, de az azt hiszem még elfogadható, hogy nem akarja takarodó után itt látni.

Az idegen arca barátságos volt, bár az ő szemében is egy kis félelem lakozott... Miért fél tőlem mindenki? Na jó.. Ez egy költői kérdés volt. Hiszen ez még betudható mindkettejük részéről az izgalomnak. Sötét haja volt, ami kicsit hosszan keretezte hosszúkás arcát. Sötétbarna, majdhogynem fekete szemei az arcomat fürkészték - hátha le tud olvasni róla valamit.

- Szia! Én Ernesto Mártinez vagyok - mutatkozott be kimérten, majd kezet nyújtott. Nem akartam ünneprontó lenni, ígyhát kezemet az övébe helyeztem, de ahelyett, hogy megrázta volt, lehelet finoman ért csak hozzá és mintha kézcsókot szeretne adni enyhén megemelte.
- Jó napot, nagyon örvendek Mr. Mártinez - mosolyogtam rá biztatásképpen.
- Kérlek Leilah tegezz, nem vagyok én még olyan öreg.
- Rendben Ernesto - tettem eleget kérésének.
- Anyu van még valami? Vagy mehetek és felhívhatom Vick-et? - fordultam anyu felé.
- Van kicsim... Nos az van, hogy Ernesto be szeretne mutatni a családjának, ezért meghívott magukhoz. És szeretnélek megkérni, hogy gyere velem.
- Mit értesz család alatt? - kérdeztem rá - Volt feleség, meg gyerekek?
- Nem. Ernestonak még nem volt felesége és gyerekei sincsenek. Az unokahúgát és az unokaöccsét neveli. Ők a családja.
- Oh.. Hát részemről rendben. Mikor mennénk? - kezdtem izgatott lenni.
- Ami azt illeti pénteken. Vagyis lemaradnál a bálról - hajtotta le a fejét anyu.
- Jaj, nem! Ne haragudj nem mehetek! Én már annyira beleéltem magamat a bálosdiba.. Nem teheted ezt velem. Én maradok a bálon. - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Teljes mértékben megértelek - sóhajtott nagyon Ernesto.
- Nagyon sajnálom. Talán majd máskor. - próbáltam felvidítani.
- És mit szólnál, ha vasárnap délután repülnél utánunk? Akkor maradhatnál a bálon, de mégis megismerkednél a családommal - javasolta.
- Remek ötlet - egyeztem bele. Aztán kezdett leesni a szavai jelentősége. - Repülni? Hová?
- Ohh.. Én nem az USA-ban lakok. Egy olyan országban lakok, ahol a hivatalos nyelv a spanyol, és láthatod, hogy én is vérbeli spanyol férfi vagyok - felelte mosolyogva.
- Vagyisss?? - kérdeztem, a szó végét pedig jól elhúztam, közben a fejemet ingattam.
- Honduras. Az az ország, ahol én lakom Közép Amerikában található. Jól éreznéd ott magad.... - a többit mintha meg sem hallottam volna.

Anyu és egy pasi.. Jó ezt még felfogtam, elvégre apu is új életet kezdett. Anyu pasija spanyol.. Ez is elfogadható, elvégre a fő,hogy szeressék egymást. Anyu spanyol pasija viszont Hondurasban lakik?? Na ez egy kicsit sok... Én? Hondurasban? Nem néznének ki onnan nagyon... Áhh.. dehogyis.. Azt se tudom, hogy mi van ott.. Sőt, semmit sem tudok arról a helyről... De már beleegyeztem... Nincs visszaút...

14. fejezet

Sziiasztok!

Ne haragudjatok a késésért.. Ha rajtam múlt volna többet késtem volna az biztos.. De hála Szintinek itt a feji. Köszi.
NA és... Remélem tetszeni fog.. Ez egy dupla függővéges fejezet.. Úgyhogy kérek hozzá komikat..
A következő fejezet lehet, hogy csak 2 hét múlva lesz esedékes, mert nincs még megírva és őszintén szólva nem tudom, hogy lesz-e időm leírni. Igyekszek keríteni rá.
Érdekes fejezet lett szerintem..
Na nyomás olvasni!
Puszi, Judit

Egyszerre két vasat a tűzbe?

"Lassan néztem fel a sötét alakra, félelem futott át tudatalattimon, de akkor megpillantottam egy ismerős arcot..."

-Justin! - kiálltottam fel boldogan.

Kate mellettem egy pillanatra megrázkódott az ijedségtől. Arcára értetlenség ült ki, és láttam hogy az emlékei között kutakodva próbálja beazonosítani az előttem álló srácot. Justin közben felöltötte az öccsétől tanult vigyort és mellém huppant a puha homokba. Egy kicsit sokkolt, hogy Tara öccse éppen a malibui parton bukkan fel, ráadásul akkor, mikor én is itt vagyok. Na lássuk csak... Mit kereshet itt? Egyik kezében a pólója, másikban a cipője és így egyedül - sétálgat a parton? Nem igazán hihető...

- Mi járatban erre? - kérdeztem vigyorogva.
- Hosszú sztori. A barátnőm ide jár gimibe és mostanában lesz valami bál is. Elhívott magával ruhát nézni rá, de nem sok kedvem volt ott ülni és várni amíg válogat, úgyhogy megbeszéltem vele, hogy addig lenézek a partra. amíg ő az üzleteket járja. - fejezte be a mesét.
-Hát nem volt túl hosszú - löktem oldalba gyengéden.
- Lerövidítettem neked. Nem akarlak untatni titeket.
Titeket? Jézusom... El is felejtettem, hogy itt ül mellettem Kate is . Hogy lehettem ennyire figyelmetlen? Kate nem is ismeri Juistint, és fordítva sem. Kate felé néztem, aki még mindig kétkedve nézett felénk. Csodálkozó arcát látva, gondoltam itt az ideje, hogy tisztázzuk az egészet, mielőtt még drága barátnőm kombinálni nem kezd valami félreérthető dolgot.
-Jaj, de bunkó vagyok! Ne aharagudjatok! - emeltem kezemet homlokomhoz, mint akinek fontos dolog jutott eszébe. - Justin ő itt Kate, a legjobb barátnőm. Kate bemutatom tara öccsét Justint.
- Szia! - köszöntek egyszerre, majd mindketten elnevették magukat.
- Jut eszembe! Dan-t hol hagytad? - vontam fel kérdőn a szemöldökömet.
- Fogalmam sincs, hol van! Velem jött, de nem tudom, hogy most merre jár! Biztos csajozik valahol... Hisz ismered. - nevetett fel.
- Aha.. ismerem! És ha jól látom, akkor ott jön - néztem az egyik kis büfé felé. Ha nem is ismerem régóta, a járását akárhol felismerem.

Kate abban a pillanatban kapta az érkező árnyra a szemét, mint Justin. Mivel a nap a háta mögül sütött, ezért ő minket jól látott. Minden rezdülést, mi viszont izmos felső testén valószínűleg úgy, mint Justinnak, nem volt póló mert valamit tartott a kezében. Bátyjával ellentétben Dan-en rajta volt a cipője. Vagyis, amint közelebb ért megállapítottam, hogy papucsot hord. Igaz, nem látszhatott rajta, vagyis én nem láthattam rajta de az emlékekben elidőzve eszembe jutott, hogy ő mindig vigyorog.

Amint odaért hozzánk észrevettem, hogy valóban, ezzel nem hazudtolta meg önmagát. Pontosan előttem állt meg én ültem középen. Kezét felém nyújtotta, és mikor tenyeremet az övébe helyeztem egy hatalmas rántás után már én is talpon voltam.
- Hugi! - vigyorgott rám szeretetteljesen, bár biztos voltam benne, hogy egész végig vigyorgott, de most láttam is. Felsőtestét valóban nem takarta semmi és következő hirtelen hozzácsapódtam mellkasához.

Feleszmélni se volt időm, mert mire távolabb léptem volna tőle, csontropogtató ölelésbe zárt - biztos,ami biztos..... csontkovácsra nem lesz szükségem a közeljövőben.
- Oké bátyó! Én is örülök neked, viszont kishíján megfojtasz, szóval... - néztem fel rá jelentőségteljesen, mikor kicsit engedett szorításából.
-Ne haragudj, hugi! Elfelejtettem, hogy te nem bírod a kiképzést. - mentegetőzött még mindig huncut mosollyal. Aztán lassan elengedett, és üdvözölte Justint.
- Na jó! Kétszer nem követem el ugyanazt a hibát - mosolyodtam el én is. - Szóval Dan... bemutatom a legjobb barátnőmet Kate-et. És Kate - fordultam felé! - ő szintén Tara öccse, csak a fiatalabbik. - hangsúlyoztam ki.
- Ki a fiatal, hugi? - nézett rám huncut mosollyal, majd felkapott. - Ezért jár egy kiadós fürdés. - nézett rám.
- Ne, ne, ne! Dan ha beviszel a vízbe én esküszöm kinyírlak! - fogadkoztam és úgy rúgkapáltam a kezében, hogy biztos voltam benne, hogy elejt, ennek ellenére ő stabilan tartott.
- Ejnye hugi! Tudtad, hogy mikor fenyegetőzöl, olyan vagy, mint egy dühös cica? - cukkolt tovább, miközben kitartóan sétált a part felé!
- Dan azonnal vigyél ki! - förmedtem rá mikor már bokáig ért a víz. - Légyszi! - néztem rá boci szemekkel és vártam a választ.
- Szép a szemed hugi! De nem hatsz meg vele... - haladt tovább előre és ha nem emelem fel a lábamat, már beleért volna.
- Dan! Most komolyan! Nem tudod mivel játszol! Ne akard, hogy bepipuljak, mert nem lesz jó vége. - néztem komolyan a szemébe és tudtam, hogy ez sem használ, úgyhogy leálltam a mocorgással, becsuktam a szemem és vártam, hogy mikor tűnik el az ölelő kar körülem.
- Jólvan hugi! -Egyezett bele. - Kiviszlek, de nem úszod meg ennyivel. Most szépen elmész oda a büféhez és elcsábítod a srácot. - mondta ki szemrebbenés nélkül a feltételt.
- Na nem! Akkor a víz! Gyerünk dobj bele! De én oda nem megyek! Még a végén Timet találom ott, és áh.. kösz nem. Marad a víz. - kezdtem bepánikolni.
-Hugi! Ki mondta, hogy választhatsz? -húzta fel a szemöldökét.
-Dan.. Miért vagy ilyen? De most komolyan. Ha azt akarod hogy Kate kombinálni kezdjen, akkor igenjó irányba haladsz... -néztem rá kétségbe esetten.
-Amúgy sem kellene semmit csinálnod. Elég ha odamész és megy magától... Timmel sem volt gond. Na jó, volt, de elintéztük. -folytatta tovább.
-Daniel Stevens! Most komolyan ennyire értetlen vagy, vagy csak teszed itt a fejed? -húztam fel szemöldökömet még mindig a szemébe nézve.
- Nem, nem vagyok értetlen, csak szivatni akarlak. -vigyorodott ismét.
- Tegyél le, különben bánni fogod! -kezdtem dühös lenni.

Szivatni akar? Szuper... Ha nem állnának úgy a dolgok, ahogy most, talán még élvezném is, annak fejében, hogy duplán kapja majd vissza. Ha nem lenne velem baj, akkor simán bevállalnám az egészet. De baj van velem... Nem kicsi, és amíg nem derül fény a dologra, addig nem engedhetem meg azt, hogy szeretteim- vagy akár az idegenek - megsérüljenek. Dan lassan belátta, hogy semmi esély arra, hogy jobb belátásra bírjon, így eleget tett a kérésemnek és kivitt a partra. Dühtől elborult aggyal indultam vissza a többiek felé. és észrevettem, hogy már hárman vannak. Kate, Justin és még valaki.

Nem kellett sokáig találgatnom ahhoz, hogy kiderüljön ki az. Hosszú haját dobálta hátra, egyik lábáról a másikra álldogált idegességében és szinte minden mozdulatából sütött az undor. Ki más lehetne, mintsem iskolánk drága Elenája, a kis cserediák, aki az év végi bálig marad... Legalább is nagyon remélem.

Ácsi! Justin barátnője Elena. A sulis Elena. A csaj viszont Reedre van rácuppanva. Ezt nem értem... Ha Elenának barátja van, akkor mit akar Reed-től? Lassan értem oda, halk lépteimmel csak Kate kapta fel a fejét. Ez fura, hiszen nem hallhatta meg, Justin közelebb állt hozzám, de ugyanúgy háttal mint Kate. Justin követte Kate pillantását és rám fókuszált. A kis seniorita is felém fordult, bár kelletlenül és olyan lenéző pillantással illetve, amilyennel én soha, senkit nem tudnék.

-Sziasztok! Miről maradtam le? -tettem a tudatlant.
-Hát éppen most derült ki, hogy Elenának barátja van, mégpedig Justin az. Felfogtad? - tört ki két oktávval magasabb hangon Kate, mint szokott.
-Elena mi folyik itt? -kérdezte Justin. -Válaszolj, hallod? -követelte.
-Nincs itt semmi! Kate ezért olyan pipa, mert Reed velem van elfoglalva és nem vele. De kijelentettem, hogy nem volt és nem is lesz köztünk semmi. - felelte a követelésre Elena folyékonyan angolul.
Elena angolul? Ráadásul folyékonyan?

Nem tudtam tovább elemezni a dolgokat, mert megszólalt a telefonom...
A kijelzőre pillantva anyu neve villogott.
- Szia! Fontos? Éppen egy vita közepén vagyunk.. - kezdtem bele a mondandómba.
- Kicsim haza tudnál jönni? Egy nagyon fontos dologról van szó! És nem hiszem, hogy ez telefontéma lenne. - vágott a szavamba.
- Biztos nem ér rá később? - akadékoskodtam tovább.
- Nem.. Siess, ahogy tudsz.. Légyszi kicsim! - tette hozzá.
- Jó sietek... - hagytam rá és kinyomtam a telefont.

Komit, komit, komit!

Még nem feji...

Sziiasztok..

Bocsi ha kések egy kicsit a fejivel, de szerintem hétvégén fel lesz már rakva..
Addig is cseréltem pár képet... ÉÉÉs érdekes fejit hozok.. Olvassátok el sokan.. (:

Na szóval lecseréltem Leilah, Amanda és Cam képét.

Köszönöm a több, mint 1000 látogatót. (L)

Figyelem.. Az előző fejihez nem kaptam komit.. egy felet se..:S:S
Ezért nagyon szomorú vagyok, de tényleg...
Most komolyan..
Visszateszem szerintem azt a kattintós izét, akkor legalább nem kell írnotok..
Na szal.. remélem azért fogok komit kapni..
Kellene a kritika, főleg h akkor talán sikerül jobban megírnom a fejiket.

Na puszi, remélhetőleg hétvégén hozom a frisst.

13. fejezet

Sziiasztok!
Meghoztam a bűvös 13. fejit, ugyanis az előző törimnél ez volt a vízválasztó. Szóval az eddig készült el.
Azonban megnyugodhattok...
Már dolgozok a 14. részen, úgyhogy ez most nem fordulhat elő.
Lesz benne egy rész, ami szerintem igen viccesre sikeredett..
Majd meglátjátok :P
De azért furdal a kíváncsiság, hogy milyen lett... Remélem elnyeri a tetszéseteket.
* bociszemekkelnézekámakomikért *
Jó olvasást!
Puszi, Judit
Jaa.. és küldöm Sziffnek, aki az előzőt feltette. Köszönöm barátném.

És.. Dominic képét Babush-sal választottuk ki.
Remélem nem baj, hogy két kép is van a szövegben.
Na nyomás olvasni!
(:

Rossz álom és az idegen, aki talán nem is annyira idegen?

"Hatalmas köd volt, amit már messziről láttam. Átláthatatlan. Csak elmosódott alakok képét tudtam kivenni, akik mind felém közeledtek. Én is feléjük lépdeltem. Lépteim semmilyen vízhangot nem hallattak. Valaki felkuncogott mögöttem, egész eddig észre sem vettem, hogy nem egyedül menetelek az ismeretlen felé. Mögöttem még kilencen jöttek, elég furcsa alakzatban. Közvetlenül mögöttem egy kissé oldalt két lány lépett velem egyszerre. Elég fura volt. Az egyikük csupa kékben volt, haja mintha vizes lenne, másikukon pedig zöld ruha volt, hajában egy szál fehér orchidea. Az arcukat eddig meg se néztem, de mikor szemem oda tévedt, rögtön megfagytam. Tiffany és Stella voltak... Ahogy megálltam meglepődöttségemben, ők úgy követtek. Lassan, szinte mér kínzó lassúsággal szembefordultam velük. Amit láttam leírhatatlan. Mögöttük három ember állt egymás mellett. A jobb szélen Kate, tűzvörös ruhában, szemében féktelen düh és indulat látszott, míg a bal oldalon Amanda fehérben - hófehérben. Légmozgás nem volt nagyon, a haját mégis a szél fújta. Amit azonban sehova sem tudtam tenni, az Vick volt. Ott állt Kate és Amanda között talpig sárgában és mosolygott. Nem tudtam rá nem visszamosolyogni. Rajta nem volt semmi különös, lénye mint mindig, most is szinte szikrázott, szemében feltétlen odaadás és szerelem izzott. Mögöttük egy négy főből álló sor állt mozdulatlanul. Jobb oldalon Adam állt, ruhája mint Tiffany-é, felső testére a póló rátapadt - vizes volt. Mellette Michael, ruhája fehér volt. Utána olyasvalaki következett, akit sosem hittem volna: Reed. Ruhája égővörös, mint Kate-nek, szemében megannyi indulat. A sort Kevin zárta, zöld ruhában, kezei ökölbe szorítva, ujjai közül finom szemű homok folyt ki. A köd oszlani kezdett.
Gyorsan, - ahogy csak tőlem telt - megfordultam és végigmértem magam. Én sárgában voltam, mint Vick, a kezem pedig izzott.
Velünk szemben, ugyanolyan alakzatban, szintén 10-en álltak. A csapat élén egy fiúval.
- Már vártunk! - mondta és éreztem, hogy ebből baj lesz... "


- Lay! Kelj már fel! Nem hallod? - keltegetett valakit.
- Hagyj már! - nyögtem és a másik oldalamra fordultam.
- Lay! Emlékszel? Bál, ruha, ma! - próbálkozott szavakkal értésemre adni a mai programot.
- Jólvan! Kelek már! - mondtam - Mennyi az idő?
- Lay! Éppen annyi, hogy induljunk!

Lassan kikecmeregtem az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Amikor a tükörbe néztem majdnemhogy megijedtem. A lány aki visszanézett rám hasonlított, de nem én voltam. Barna haja össze volt kuszálva, szeme alatt lila karika éktelenkedett. Mi történt velem? Mi volt éjszaka? - kérdeztem magamtól, de hiába... azt tudtam, hogy álmodtam valamit, de hogy mit az már nem rémlett. Basszus! Ilyen rossz lenne a rövidtávú memóriám?

- Igyekezz már! - hallottam meg Kate sürgető hangját kintről.
- Jó! Jó! Sietek! - adtam sietős választ, és hozzá láttam, hogy amennyire lehet rendbe hozzam magam. A hajamat fésűvel rendbe hozni lehetetlennek bizonyult, így kénytelen voltam megmosni, de ha már hajat mosok, akkor le is zuhanyozok - gondoltam. Sietősen álltam a zuhany alá és forró vizet engedtem magamra. Hagytam, hagy oldják fel a forró vízcseppek, elaludt izmaimat. Hajamra szokásos mandula illatú samponomat kentem és sietősen megmostam. Már egy törölközőben indultam vissza a szobámba, ahol még mindig Kate várt.
- Na szuper! Én itt várok rád, te meg aromafürdőket veszel! - kelt ki magából vigyorogva barátnőm.
- Jaj! Inkább segíts! Mit vegyek fel? - néztem rá kérdően?
- Jó kérdés... Mivel sok ruhát fogsz próbálni, mit szólnál egy nyárias ruhához?
- Inkább egy rövidnaci - ujjatlan szett? Hozzá egy jó kis tornacsuka? - vontam fel az egyik szemöldökömet.
- Oké, nekem jó. De siess! Nyitnak az üzletek! - pattant fel és a szekrényemhez ment, amiből kivette a ruháimat és indult is a nappaliba.

Gyorsan felvettem a kikészített ruháimat, hajamat egyetlen határozott mozdulattal felcsatoltam a tarkómra és máris menetkész voltam. Felkaptam a lakáskulcsot, a telefonomat és a pénztárcámat, beletettem a táskámba és rohantam is le a lépcsőn.
Kate már lent toporzékolt, mikor meglátott, hangosan felsóhajtott és elmosolyodott. Ketten indultunk a kocsi felé, de én az ajtóban megtorpantam - a fizika vizsga holnap lesz - a füzetem kelleni fog, hogy még egyszer át tudjam nézni.
Felszaladtam a szobámba a füzetemért, közben írtam egy papírt, hogy hová indultunk és már mentem is vissza Kate-hez.

Indulás után kb fél órával elértük a tegnapi szalont. Tegnap a szőke hölgy volt bent, viszont ma egy vörös hajú, fiatal nő állt a sok ruha közvetlen közelében és éppen egy vevőnek segített választani. Amint a másik lány bevonult az egyik próbafülkébe odajött hozzánk.

- Köszöntöm önöket a szalonban! Milyen alkalomra keresnek ruhát?
- Jó napot! Igazság szerint csak Leilah keres ruhát, mert én tegnap már megtaláltam és beleszerettem egybe, amit rögtön meg is vettem - mosolygott Kate bájosan.
- Rendben! Milyen alkalom lesz?
- A sulinkban a hétvégén tartják az év végi bált.
- Óh, vagy úgy. Akkor gondolom nem azt a hatalmas, nagy abroncsos, habos-babos ruhát keresed ott. - mutatott oldalra, ahol tényleg egy olyan ruha állt, amit soha életemben nem vennék fel.
- Igen. Teljes mértékben úgy van!- mosolyogtam rá én is.
- Dominic! Gyere egy picit légy szíves! A hölgy egy térdig érő nyári báli ruhát szeretne. - kiáltotta el magát.
Dominic csak egy hangos sóhajt hallatott, aztán már jött is. Meggyötört, fáradt arccal csoszogott ki a raktárból - bizonyára sokáig bulizott tegnap. Mikor meglátta Kate-et felcsillant a szeme és újult erővel jött oda hozzánk.



- Jónapot! - vigyorgott ránk. Az eladó nem nézett ránk ezután jó szemmel, mert bizonyára ő is be akart vágódni Dominicnál.
- Milyen színűn gondolkodtok? - tette fel a kérdést "vöröske".
- Hú! Ezen még nem is gondolkoztam. Talán sárga? - néztem kérdően Kate-re aki csak bólintott.
Bár a sárga nem kifejezettem a kedvenc színem most mégis azt kértem, fogalmam sincs miért. - Rendben! Előveszem a sárgákat. - mondta Dominic. Még mindig vigyorgott és Kate-re kacsintott.
- Kate! Menj vele légyszi! Neked jó érzéked van ehhez, én addig körbenézek. - vigyorogtam én is Kate-re.
Ezek után pedig az eladótól semmi jót nem várhattam. Kate viszont örömmel tett eleget a kérésemnek.

Nem kellett sokáig várnom, Kate jött is vissza, Domonic pedig utána egyetlen egy ruhával. Ezek szerint Kate bevetette magát és egy kicsit elfárasztotta segítőjét.
- Tessék Lay! Próbáld fel! Imádni fogod! - vigyorgott.
- Jólvan! De remélem nem leszek benne habcsók - viccelődtem.
- Nem mindegy? Vick-nek úgy is tetszenél! - öltött rám nyelvet.
- Tied a pont. - nevettem.

A próbafülkében levettem a ruháról a védőhuzatot és szinte tátva maradt a szám. Iszonyatosan gyönyörű volt a ruha. Azonnal beleszerettem. Amilyen gyorsan csak tudtam magamra öltöttem ezt a csodát. Néhányszor megpördültem benne a tükör előtt, mielőtt kimentem volna. Odakint látszólag Kate komoly beszélgetésbe bonyolódott Dominic-kal. "Vöröske" pedig még mindig a másik vevőt szolgálta ki. Mikor kiléptem minden szem rám szegeződött.

- Woow! Én megmondtam! - elégedettem meg elvégzett munkájával mondta Kate.

Tény, hogy nem szerettem a rivaldafényt, ennek ellenére most mégis jól esett, hogy mindenki engem bámul. Mintha nem is én lennék. Mintha egy másik testbe költözött volna immár végtelenségig boldog lelkem, ami legalább annyira szép, mint az Elle magazin címlaplányai. Mint amikor egy kislány az elszáradt fű között megpillant egy éppen virágkorát élő százszorszépet, majd óvatosan leszakítja és pici orrához emeli, közben pillái lecsukódnak. A kislány a nézőközönség, ami még mindig engem bámul, az apró virág pedig én vagyok, vagyis a csodálat tárgya, akit ennyire még nem nézett meg senki, nem örült neki senki és mégis akad olyan, akinek a szívébe melegséget csal. Lassan a vevők is érdeklődve fordultak felém, majd - igaz kelletlenül - de "vöröske" is kénytelen volt szembefordulni velem. Minden arcon meglepődöttség, csodálatot és hatalmas mosolyt láttam.
Najó... egyen nem.. Az ő szeméből nem olvastam ki semmi mást, csak utálatot, dühöt és undort. Miért ennyire ellenszenves velem? Tettem valamit?
Na jó.. Azon kívül, hogy indokot adtam Kate-nek, amivel Dominic-kel eltűnhetett pár percre. De mégis miért baj ez neki? Hiszen ki ő? Csak egy egyszerű eladónő! Vagy talán neki is tetszik Kate kiszemeltje? Igen valószínű ez állt a dolog hátterében.
- Na milyen? - törtem meg a beállt csendet és egyenesen Kate szemébe néztem. Régen láttam már őt ilyen boldognak. Sőt.. Mit régen? Ilyen boldog szinte még sohasem volt. Minden porcikájából csak úgy sütött az öröm, a szemei újra élettel teliek és csillogóak voltak. Járását egy divatbemutatóra való lánycsapat összes tagja csodálta volna - ezt én is csak akkor vettem észre, mikor felém sietett.
- Lay! Ez annyira.. woow tökéletes! - dicsérte meg saját választását barátnőm.
- Naja! Csak egy kicsit fura, mert nem igazán vagyok ilyen ruhákhoz szokva. - simogattam meg az oldalamon a finom anyagot miközben beszéltem.
- Azt tudom. Te legtöbbször miben is vagy? Farmer, póló és tornacsuka? Valahogy érthető, hogy a koktélruhák nem állnak közel hozzád, de ez már.. Ezt meg kell venned - jelentette ki teljes magabiztossággal kísérőm.
- Egyet értek! - vigyorogtam rá angyalian és csináltam egy gyors hátraarcot a próbafülke felé.

Azt garantálom, hogy ilyen gyorsan még életemben nem hámoztam ki magam egy ruhából sem. Gyorsan visszavettem a saját cuccaimat, majd a fülkéből kilépve Kate-tel az oldalamon a pénztár felé igyekeztem. Nagy csodálkozásomra a pénztár mögött a tegnap látott szőke asszony álldogált.

- Sziasztok lányok! Csak nem valami baj van a ruhával? - fordult Kate felé, na igen.. ebből látszik, hogy nemrég érkezhetett meg.
- Jaj, dehogy is! Ma én voltam a zsűri - mosolyodott el és felém intett. Kate mellett álltam, kezemben a gyönyörű ruhadarabbal és én is mosolyogtam.
- Ó, ez nagyszerű. Mutasd csak! - kérte el tőlem a ruhát
- Igen-igen ez tényleg nagyon csinos darab. Remek ízlésre vall - dicsért meg.
- Nem én választottam asszonyom - pirultam el.
- Csak nem? Scar-nak végre hasznát vettük volna? - fürkészte tekintetemet. Scar? Milyen Scar? Attól tartok nagyot téved. Fel kellene világosítanom.
- Ami azt illeti.. nem tudom ki az a Scar, de a ruhát a barátnőm választotta és mint ahogy az előbb rámutatott, remek ízlése van. - komolyodtam el.

Ezek után nem szólt egy szót sem, csak tette a dolgát. A ruha címkéjét lecsipogtatta, majd óvatosan beletette egy dobozba, azt pedig egy táskába. Arca mindvégig rendületlen maradt. Elköszönésképpen pedig csak egy gyors viszlátot mondott. Nem kezdtem el firtatni gyors hangulatváltozását, de ebből azért sikerült leszűrnöm ezt-azt.
1: "Vöröskének" a neve Scarlett
2: eléggé béna lehet - ezen minden próbálkozásom ellenére elvigyorodtam.
3: a pénztárosnő nagyon nem kedveli Kate-et... csak tudnám miért...

Már az autó felé sétáltunk, kezemben a táskával amiben a ruha volt, mikor Kate elém pattant. Rá akart venni, hogy menjünk le a partra, mondván, hogy beszélni akar velem. Nem akartam vele menni, elvégre holnap vizsga.. Jézusom! Holnap VIZSGA! Nem is néztem át még!

Kate a nyomós indokom ellenére is le akart menni a partra és én, mint a mindenre rávehető legjobb barátnő aki minden hülyeségben benne van, naná, hogy belementem. Egész úton a vizsgán járt az eszem. Végül is most dől el, hogy jövőre kötelező lesz-e számomra újból vizsgázni fizikából. És azt nem! Azt nem engedem! Még egy év fizikába szó szerint beleőrülnék. Akkor inkább dupla matek vagy töri, vagy bánom is én jöhet akár a kémia is, csak ne fizika. Fizikát ne!
Inkább tanulok két évig bioszt, - ami valljuk be nagy áldozat egy olyan tanárnál, mint a miénk. Modern cicababának képzeli magát, pedig már jócskán az ötödik X felett tengődik, vékony deszka alakja van, hozzá általában mélyen dekoltált, köldökig érő felsőket hord, csípőnadrággal. Cipőnek általában tűsarkút visel, nem is akármilyet. Rózsaszínt! A táskája pedig.. Ha ezek ellenére még szimpi lenne, most megfogtalak. Narancssárga kis retikülje fityeg vékony karjára akasztva nap mint nap. Ja és igen, ő tipikusan az a tanár, akinél akkor vágódsz be, ha hosszú a nyelved.
Szóval érthető mennyire utálom a fizikát, ha még erre is hajlandó lennék azért, hogy ne kelljen belőle vizsgáznom. Még egy évnyi kínszenvedést vállalnék, ezzel az égig tupírozott hajú sárkánnyal, ha elkerülhetném a holnapi megmérettetést.
Mire újra magamhoz tértem elmerengésemből már a parton sétálgattunk. Tornacsukámba folyott bele a finom szemű parti homok.
Már fél kilóméterrel arrébb járhattunk, mikor végre sikerült rávennem Kate-tet, hogy telepedjünk le - így legalább ahogy kérte a parton vagyunk és ahogy én akartam, tudok tanulni is.
Alig hogy letelepedtünk, már nyitottam volna a füzetet, amikor egy árnyék takarta el előlem a nap E-vitaminban gazdag sugárnyalábjait.
Lassan néztem fel a sötét alakra, félelem futott át tudatalattimon, de akkor megpillantottam egy ismerős arcot...

12. fejezet: Beszélgetés és furcsaság

Sziiasztok...
Na mint látjátok.. A fejit az én nevemben tette fel az egyik barátnőm, mert nem volt netem..:S Most, hogy végre van feljöttem és kijavítottam a hibákat tettem fel képet stb..
Ezért a kövi is valószínűleg késni fog picit.
Ezért most lehet engem utálni.. Na és újra kezdődött a suli.. Ami persze csak nehezíti a dolgomat, mert hatoldalas leckéket kapok..:S
Na mind1.. Köszi Sziff, hogy feltetted.. Imádlak érte..
A fejezetet újfent mindenkinek küldöm..
Puszi, Jó olvasást.. *Kérekszépenkomittt*
u.i.: A képen Nikim kutyija van.. A történetben ő lesz Lay szőrmókja.(: A neve még nincs eldöntve.. várok javaslatokat..

Már a kocsiban ültünk Vick-kel. Kate autójánál vártam meg, míg ideér, közben próbáltam őt meggyőzni, hogy hívja meg Dominic-et a bálba. Nem várhat az örökkévalóságig Reedre. Amúgy is, ha Reednek megfelel egy hisztis liba is, akkor Kate nagyon félreismerte őt. remélem sikerült lelket vernem legjobb barátnőmbe és meggyőznöm, hogy engedje végre el...

Annyira szeretném már végre boldognak látni ezt a butuska, ámde mégis varázslatos teremtést. Nap mint nap látom őt mosolyogni ugyan, - hiszen nem is ő lenne a pozitív kisugárzása nélkül - de az mégsem a boldog mosolya... Ez az a mosoly, amire mindenki kíváncsi, mert nem is Kate lenne ha nem görbülne felfele a szája. Ez az a mosoly, amikor egy kisgyerek ajándékot kap a szülinapjára, de mégsem azt amit annyira szeretett volna, de nem mondja meg a szerető szüleinek, hanem megpróbál örülni neki, mondván a szándék a fontos - de lélekben még mindig azután az óhajtott játék után sóvárog. Na Kate pont ilyen... Tálcán kínálja magát neki a főfogás, ő pedig még mindig nem képes foglalkozni vele.. Nemképes kiverni a fejéből Reedet. Nem tudom, hogy Reed mit szeret Elenában, hiszen állandóan együtt vannak.. Elena kicsit sem zavartatja magát.. Nemhogy meghúzná magát egy kis zugban, mert ő egy kis senki, még ő vonul be csapot-papot hagyva a reflektorok kereszttüzébe és illegeti ott magát..

Barátnőm a szemem láttára omlik össze szinte minden nap, mikor meglátja a párost. Nem tudom mit tehetnék annak érdekében, hogy újra lássam, amint a vásárlás felvidítja őt.. Régebben lehetetlen volt megunni, ahogy felcsillan a szeme egy-egy meghökkentően csinos, merész, szexi vagy éppen elegáns - bár az elég ritka eset, hogy az eleganciára törekszik - ruha láttán. MA megmutatta a régi énjét, mert megpróbált megfeledkezni az életről és csak a pillanatnak szentelni magát.

Nemsokkal azután, hogy kiértünk a szalonból, Vick is megérkezett, így nem sokat tudtam Kate-tel beszélni erről a kényes témáról. Szerelmem mellénk parkolt be és már szállt is volna ki az autóból, de ujjamat feltartva figyelmeztettem, hogy maradjon csak veszteg. Én gyorsan elbúcsúztam Kate-től, még egyszer eszébe juttattam azt a bizonyos telefonszámot ami a farzsebében lapult és sűrű integetések közepette beültem Vick mellé a kocsiba, ahol egy gyors csókkal üdvözöltem szerelmemet.

Nem siettünk hazafelé, hiszen már fél tíz lehetett, ilyenkor anyu már tutira hazaért, még akkor is, ha beugrott Nancy-hez a szokásos esti dumapartira. Ha viszont anyu otthon van, az azt jelenti, hogy Vick a házba nem teheti be a lábát... vagyis betehetné, egészen a nappaliig jutnánk, mielőtt anyu elköhintené magát, hogy milyen késő is van. Hát igen.. ez anyu...

Vick még a szokásosnál is lassabban vezetett.. A nála amúgy is csigatempójú 120 km/h helyett - ami egyébként a " nem sietünk haza, mert Lay anyja úgyis kidob " sebesség - még ennél is lassabban mentünk.
- Mi a baj? Miért mész ilyen lassan? - kérdeztem, miközben megsimítottam a karját. Nem mintha bajom lett volna vele.. Amúgy se nagyon szeretem a sebességet, de Vick mellett az ember vagy megszokja vagy megszökik, és én inkább az előbbit választottam.
- Baj? Miért lenne baj? Ugyan már.. - kezdett volna engem nyugtatgatni, csakhogy jobban ismerem én már ennél. EZ az a szokásos monológ, amit ha a haverjainak mond, teljesen, szemernyi kétség nélkül hiszik el neki. De én nem vagyok a haverja.. Nem bízik meg bennem annyira, hogy elmondja?
- Bízol bennem? - bukott ki belőlem a kérdés és újra megérintettem a karját.
- Persze, hogy bízok benned. Hogy kérdezhetsz ilyet? - nézett az út helyett a szemembe és szabad, jobb kezével megfogta az enyémet.
- Akkor miért nem mondod el, hogy mi a baj? - kérdeztem rá megint. Szemét most már szerencsémre újból az útra szegezte.. Nem szeretnék és hosszú szemkontaktus miatt egy fára csavarodva meghalni.
- Lay .. Csak szóval a múltkori dolgon töprengek. Tudod, amit a szobádban mondtál..- mondta ki nehézkesen. Leesett az állam. A múltkor olyan gyorsan terelte el a témát, hogy abból versenyt kéne rendezni, és tuti ő nyerné meg. Most meg ő hozza fel? Tényleg ezen agyalt?
- Oh.. -csak ennyit bírtam kinyögni nagy meglepetésemben.
- Szóval nem tudom mi ez, hogy miért történik és miért velünk. Nem érdekel, hogy mennyi erőfeszítésbe, időbe vagy pénzbe kerül. Tudni akarom! Tudnom kell, hogy mi ez! - a végére a hangja teljesen magabiztosan csengett, tekintete, mely megint az arcomat fürkészte, szinte izzott.
- Értem. ÉS jutottál már valamire? - kérdeztem tőle még mindig a meglepettségemtől egy oktávval magasabb hangszínen.
- Hát.. Mivel ez rád is tartozik, úgy értem téged is biztosan érdekel, hogy mi ez és hasonlók.. Mert tuti, hogy van róla a fejedben párszáz kérdés... Ezért elmondhatnád, hogy mi volt ott a szökőkútnál.
- Hát.. - kezdtem bele - Derekről biztosan tudtál... Vagyis arról, hogy vele fogtok engem megrémíteni,-ezért még te is kapni fogsz, az már tuti - amire viszont senki nem számított, az az hogy ez a valami előtört belőlem. A kezem szinte izzott és Derek pedig észrevette a szememet. Utána jöttetek ti. Aztán elhívtam a csajokat és elmondtam nekik mi történt, tudod, amikor te nem jöhettetek oda hozzánk. Megkértem őket, hogy idézzék elő ők is, akkor még nem is tudtam semmiről.. Ők maguk elé képzelték a jelenetet, ahogy ők kerülnek ilyen helyzetbe, vagy csak valamilyen okból meg kell védeniük magukat és akkor nekik is sikerült.. Piros.. Zöld.. Kék.. És fehér szín tört elő belőlük. Magunk sem értjük, hogy hogyan történt. Aztán nem is beszéltünk róla. Ha szóba hoztam, hirtelen valakinek mindig fontos elintéznivalója támadt.. Ami igen fura, mert Stellának eszébe jutott felhívni az Ausztráliában élő rokonát, hogy megbeszéljen vele, valami halaszthatatlan dolgot. Tiff és Amanda vacsorára voltak hivatalosak, így csak Kate maradt, vele meg nem igazán kerültek szóba ilyen dolgok. A lányok úgy viselkednek, mintha meg se történt volna, de biztos vagyok benne, hogy ők is elgondolkodtak magukban már a dolgon. - fejeztem be az összefoglalást.

Vick mintha elbambult volna, nem válaszolt sokáig, csak meredt előre - akkor vettem észre, hogy már majdnem otthon vagyunk.
- És utána mi volt? - kérdezett tovább a kis szünet után.
- Újra próbálkoztam.. Megpróbáltam megcsinálni megint. De nem sikerült, azt hittem, hogy csak képzelődtem, mindaddig amíg ott a tengerparton majdnem neki ugrottál Timnek. De akkor nagyon bepánikoltam.. Dan és Justin nem láthatott semmit, de Tim... hát nem tudom. Végül nem mondott semmi olyasmit, úgyhogy megnyugodtam.
- Woow.. Nem is gondoltam, hogy ilyen létezik. vagyis nem tudom mi ez, de kiderítem - fogadkozott ismét és tisztán látszott az arcán az elszántság.
A felhajtónkon parkolt le, ami elég fura volt, mert ilyenkor Shon szokott itt állni. Hol a kocsija? Miért nincs itthon? Na és anyu kocsija? - tettem fel magamban a kérdéseket.
Nem törődtem vele.. Lehet, hogy a bátyám még a suliban van? Mondott valami olyat, hogy gyakorlati oktatás lesz, neki suli után.. na de éjjel? Anyu meg biztos megint belefeledkezett a dumálásba Nancy-nél.
V
ick kiszállt, megkerülte az autót, kinyitotta nekem az ajtót, majd udvariasan kisegített, ami egyébként nem volt szokása. becsukta utánam az autó ajtaját, és a derekamnál fogva magához vont. Arcomon éreztem a tekintetét, szeme izzott. Lehetetlenül lassan közelített felém, mintha az első csókunkra készülnénk. Azért ez nem így van.. Ez ideje már együtt vagyunk.. na jó.. nem olyan régen.. Alig több, mint egy hónapja.. Így már megengedhettem magamnak, hogy a karjaimat a nyaka köré kulcsoljam, közben beletúrva rövid selymes hajába. Ujjait csípőmön táncoltatta végig, majd a derekamnál fogva még szorosabban ölelt. Magamon érezhettem forró leheletét, amint éppen csak elnyílt száján keresztül levegőért kapkod. Ajkaink találkozásakor hirtelen világosság támadt, ami becsukott szemhéjamat narancssárgára színezte. Nappal még csak-csak elhiszem, de éjjel süt a Nap? Gyorsan elkaptam a fejemet és felnéztem, de tátva maradt a szám. Vick is követte a példámat és ő is az eget kezdte kémlelni, aztán hirtelen elakadt a lélegzete.

Nem a Nap volt,hanem a Hold. A Hold izzott, méghozzá sárgán, majd egyre csillapodott, végül teljesen elhalványodott, visszaadva a fő szerepet a csillagok fényének. Mindketten lefagyva az eget még mindig ölelkezve.
Hirtelen mögöttünk nagy fényesség támadt, mire gyorsan odakaptam a fejemet. Egy kocsi reflektora világított - a bátyám jött haza.
Megkönnyebbültem. Ha anyu lett volna biztos letekeri a nyakamat.
Shon vigyorgott és odajött hozzánk. Vigyorát le nem lehetett volna törölni a képéről.
- Na mi az bátyus? Átmentél az összes vizsgán? - ugrattam.
- Miért? Még nem is tudtad? - kérdezte meglepve, majd ökölbe szorított kezét hozzáütötte Vick ökléhez, nekem pedig adott egy puszit.
-Azért ne légy így eltelve magadtól.. csak jövő héten vizsgázol - mutattam rá a lényegre.
- Biztosan sikerülni fog - vigyorgott még mindig.
- Na tuti, hogy te nem a suli miatt vagy ilyen.. Csak nem csaj van a dologban? - vonta fele egyik szemöldökömet.
- Na... Mit képzelsz? Én meg a csajok? - kérdezett vissza hitetlenkedve és rám kacsintott. Vagyis fején találtam a szöget.
- Ki az? Mondd el! Lécci! - kérleltem boci szemekkel, amire már a két srác együtt nevetett fel.
- Nem mondom el senkinek. Becsszó! - fogadkoztam.
- Te sem mondtad el nekem hugi.. mit vársz?
- Mondd már el! Én is kíváncsi vagyok! - kontrázott Vick. Ez az! Az én oldalamon áll!
- Mi van összeesküdtetek ellenem? - nézett ránk kérdőn bátyám.
Vick-kel gyorsan összenéztünk, majd ismét Shonra és egyszerre mondtuk: - Nem!
- Na gyerekek.. Szépen vagyunk..
- Lécci már bátyus! - kérleltem.
- Jólvan! felelte megadóan, mire hatalmasat nevettem. - Az egyik hallgatótársam. Most boldog vagy? - kérdezte.
- Hát ettől okosabb lettem.. - vágtam be a durcit.
- Ne nyafogj már, valamelyik nap majd elhozom, amikor nincs tanítás és megismered. Aranyos, kedves, okos és nem utolsó sorban nagyon szép.
- Úgy hallom itt valaki fülig szerelmes - vigyorogtam rá.
- Na de anyunak még semmit ne mondj! Én akarom elmondani neki holnap - kért meg.
- Nem mondom. - mosolyogtam rá.
- Jójó! De Vick-nek menni kéne.. Mindjárt itthon van anyu. - Jó! Megyek! Nem akarom kihúzni a gyufát anyudnál. - reagált azonnal szerelmem.
- Szia kicsim! Holnap vizsgaszünet, holnap után vizsga, úgyhogy nem biztos, hogy kiteszem a lábamat itthonról... majd hívlak. - köszöntem el tőle.
- Jaj, Lay! Holnap Kate-tel mész báliruhát venni, elfelejtetted? - vigyorgott.
- Oh.. Tényleg. Majd útközben magolok.
- Szép legyen ám a ruha - kacsintott rám.
- Na, nem szivi majd rondát veszek! - bizonygattam.
- Tényleg? - kérdezte tettetett megrökönyödéssel.
- Hát.. Ha már így ismersz.. Tényleg baromi csúnya ruhát kell keresnem. - Vigyorogtam rá.
- Na de kicsim! Nem egy bányarémmel szándékozom tölteni a bált, hanem a gyönyörű barátnőmmel, akiért minden második srácnak csorog a nyála - mondta őszintén.
- Te olyan lehetetlen vagy - kuncogtam.
- Te olyan lehetetlen vagy - ismételte el elváltoztatott hangon, gúnyos hangnemben, mire én csak nyelvet öltöttem.
- Na oké srácok! Tényleg úgy csináljátok, mintha 1000 éve házasok lennétek - vágott közbe Shon. - Vick ideje menni! - figyelmeztette barátját.
- Jólvan haver húzok már! - felelte bátyámnak - Holnap este is menjek érted? - fordult felém.
- Nem tudom... Lehet, hogy már délután készen leszünk, mert én nem válogatok annyit, mint Kate - mosolyodtam el a mai délutánra gondolva. - De ha szeretnéd, akkor telefonálok, hogyha kész leszek és akkor hazahozhatsz - fejeztem be gyorsan szomorú arcát látva.
- Rendben! Tényleg megyek! Szia kicsim!- hajolt oda, hogy megcsókoljon, majd öklét ismét bátyáménak ütötte. - Csá haver! - vigyorgott.
Vick már ment is az autójához, de mielőtt beszállt volna, hátra fordult és dobott egy csókot, én pedig játékosan elkaptam.

A következő pillanatban már csak azt láttam, hogy Vick olyan gyorsan, ahogy csak tud elhajt.
Gyorsan bementem a nappaliba és ott vártam meg Shont.

Csak pár percet kellett várnom és már helyet is foglalt mellettem. Valószínűleg sejtette, hogy mit szeretnék. Gyorsan a lelkére csomóztam, hogy én már tízre itthon voltam, vagyis azt - hogy amire ő hazaért - már itthon voltam. mivel Shon se akarta még elmondani anyunak, hogy egy csaj miatt később jött haza - kvittek voltunk.
Megegyeztünk a mesében, utána indultam a szobámba. A lépcső aljából még odakiáltottam neki: - Jövök egyel!
majd felkaptam egyetlen kis szőrmók kutyusomat és folytattam utamat felfelé.

11. fejezet: Ruhaszalon

Sziiasztok drága olvasók.(:
Bocsi h sokat kellett várni a fejire...
Véégre kész lettem.. (:
Jó olvasást.
A képen Aileen van.. Nemsokszor fog előkerülni benne ezért nem látom értelmét kitenni oldalra(:
Puszi, Judit
u.i: Ez most mindenkinek megy aki veszi a fáradságot és olvas, főleg ha komizik is. (:

Hamarosan itt az év végi bál. Tavaly nem járt ezen annyit az eszem, hiszen akkoriban még nem volt, aki elhívott volna. Vick-kel még nem jártunk együtt. Mivel a végzős évfolyamnak ezzel egy időben lesz a bankettjük, ezért mi leszünk a legidősebb diákok a bálon, ami maga után vonja azt is, hogy mi tervezzük a díszleteit, mi gondoskodunk a hangulatról, sőt azt is mi mondjuk meg, hogy milyen stílusú ruha az "elfogadott".

Na igen... A szervező bizottság elnöke Stella. Minket választott maga mellé felelősöknek. Amandát, Tiffany-t, Kate-et és engem... Igen ám.. de 5 felelős kell, mivel a kajáról is kell gondoskodni. Az pedig nekünk túl sok meló lett volna. Így kerül a képbe Aileen. Sok lány jelentkezett a felelős posztjára, ennek ellenére Stella mégis könnyen döntött. Meglehet, hogy közre játszott az is, hogy Aileen szüleinek étterme van, és tudják szállítani az össze rendelt kaját


Kate intézte a zenét, én pedig a ruhákat, ezért mi együtt szervezkedtünk.

Olyan sok ötletem lett volna.. Gondoltam, hogy mindenki öltözzön annak, aminek szeretne, de mégsem lenne nyerő ötlet, ha a történelmi korszakok stílusai keverednének mindenféle Cyber-valósággal és Barbie-babákkal. Következő ötlet, hogy kitalált személynek öltöznénk. Bár ha jobban belegondolok, az sem lenne jó, ha félig robot, félig bálkirálynő csajok lepnék el a tornatermet.

Mivel a zenét csak a ruházat után akarta Kate intézni, ezért közösen alakítgattuk tovább a ruha-ölteteket. Estére sikerült is megállapodni. Mivel a 21. században élünk - valószínűleg minden lány arról álmodozik, hogy egy habos-babos tiszta tüll, fodros ruhában vonul lefelé a vörös szőnyeges lépcsőn a partnerével, aki fekete szmokingban vagy frakkban feszít mellette.
Hát igen.. valami ilyesmit álmodtam meg én is gyerekkoromban, amikor még a Hamupipőke volt a kedvenc mesém. A legtöbb lány már egy hónappal a bál előtt lefoglal egy báli ruhát, meg néhány féle jelmezt is a kölcsönzőben, csak hogy ne érje váratlanul a ruha"szabály".

Szóval... Miután Kate-tel megbeszéltük a bál részleteit, vagyis a ruhatervezetet, ő elkezdte a neten nézni a legjobb zenéket. Nem sokat pazarolta rá az idejét, megkereste a tavalyi szülinapi buliján alkalmazott DJ nevét és telefonszámát, majd sec-perc alatt lebeszélte vele az egészet.
Tehát, a terv a következő volt: A 21. századi stílus képviseli az öltözéket - nagyestélyi, kisestélyi és koktélruha terén. A kísérőknek pedig szmoking. A kitétel pedig annyi lesz, hogy mind a lányoknak, mind a partnerüknek kötelező lesz az álarc viselése.

Gyors e-mail Stella-nak, aki már a nyomdában volt és várta a jelentkezésünket a plakátok miatt. Ma este készen is lesznek vele, holnap korán reggel pedig már mindenhol a suliban és a főbb csomópontoknál ki lesznek téve. Szóval részünkről kezdődhet a bál.

Éppenséggel azért mégsem.. Nincs még meg a báli ruhám... Ezért Kate holnap elkísér vásárolni.

Éjjel mélyen aludtam, nem álmodtam semmit, ami furcsa volt.. Mindig álmodok valamit, valami tök furát, meg lehetetlent.. Össze-vissza zagyválok közben - legalábbis Shon szerint aki már nem egyszer jött át hozzám éjjel, mert nem tudott aludni a szomszéd szobában, olyan hangosan dumáltam. Pihentető alvásomból a vekker éles hangja keltett 7-kor. Ahha.. szombat van.. Megyünk ruhát venni.

- Ezt nézd milyen jól néz ki! - kiáltott fel Kate immáron a 3. boltban, minden 3. ruha láttán.
- Kate... Hányszor mondjam még el, hogy nem hatalmas habcsóknak akarok látszani... - mondtam sokadszorra, de ő már végigmondani sem engedte.
- Jól van na... Ha én mutatok ruhát, az tutira nem tetszik neked... Úgyhogy ez a te reszortod lesz, addig én is nézek valamit, mert én sem vettem még ruhát a nagy estére.
- Na végre.. Ez jól hangzik. Ma már nem valószínű, hogy másik szalonba is elkeveredünk, úgyhogy én ülök és nézem az általad felpróbált ruhákat - vigyorogtam rá fáradtan és láttam, hogy beletörődik, bár szerintem egy cseppet sem bánta, hogy ő lesz ma egy próbababa.
Kate egy perc nyugtot sem hagyott a két eladónőnek, sőt a helyes raktárosfiút is munkába állíttatta, hogy az összes ezüst, vörös vagy éppen narancs színű estélyit szedje elő neki. Hát igen... Kate céltudatosan és célratörően vásárolt, főleg ha ruhákról volt szó.

Első áldozata egy ezüstös, szürkés, mélyen dekoltált ruha volt, hatalmas abronccsal... Amint ebben kilépett a levegő rögtön megdermedt, mintha egy felettébb nagy tekintélyű, a hierarchia legtetején álló személy lépett volna elém... Ez nem az igazi.
- Na milyen? - kérdezte mosolyogva Kate, és ezzel a mosollyal megtörte az eddig róla alkotott képet.

Az eladónők persze nem győzték kihangsúlyozni, hogy mennyire jól áll neki - nekik nem az volt a fontos, hogy a vendég tényleg jól nézzen ki, hanem, hogy minél drágább ruhát sikerüljön rásózni a gyanútlan vásárlóra, így több legyen a bevétel.
Ezt a tényt valószínűleg Kate is tudta, mivel nem hitt nekik és hozzám fordult.

- Háát... Kate... Én azt hiszem, hogy ez nem te vagy.. Ebben a ruhában olyan félelmetesen néztél ki, ahogyan kiléptél meg, még én is megilyedtem.. Pedig engem nem könnyű megilyeszteni... - próbáltam viccesre fogni.
- Aha.. na persze.. - bólogatott vigyorogva, majd köhintett egyet, amivel leplezni akarta a hirtelen elszólt nevet: Derek. Ezt azonban nem sikerült elrejtenie, tisztán lehetett hallani.
- Az egy félreértés volt, és különben is... Ti találtátok ki, hogy ilyesszen rám, ráadásul pont a szülinapom előtti este.. Jut eszembe azért még számolunk. - húztam gonosz mosolyra a számat.
- Naaa... Lay... Mi csak vicceltünk...
- Jól van - hagytam annyiban, de biztos lehet benne, hogy megfizetem még neki, ha nem is most rögtön, de egyszer... - De szerintem most a ruhádra koncentráljunk, mert nemsokára záróra van és te még mindig az első ruhában himbálod itt magad - oktattam ki és tereltem a témát is egyúttal.

Bólintott és visszamnet a próbafükébe. Gyorsan levette az ezüstszínű ruhát - legalábbis viszonylag, vagyis ahhoz képest, hogy mennyi idő volt amíg fevette - majd mivel senki sem adott neki újabb gyönyörűséget, fogta magát és kilpett hozzám egy szál francia alsó és melltartó szettben.
Én feltartott hüvelykujjal jeleztem, hogy nagyon cuki benne.
- Reed most odáig lenne, tudod mit? Menny így a bálba, Nagyot nézne és biztos vagyok benne, hogy te lennél az est fénypontja - tettem hozzá rákacsintva.
- Nehogy szóba hozd.. Még mindig azzal a csajjal enyeleg.. Elenával. - Megrökönyödve tette csípőre a kezét, az utolsó szót szinte köpte, ezzel is jelezvenemtetszését.
Elena.. Elena.. Honnan ismerős ez a név? Mert valahonnan tutira ismerős... Érzem! Elena a csaj, aki le akarja nyúlni legjobb barátnőm kiszemeltjét, Reed pedig csak úgy issza minden szavát. Nem értem.. Miért nem veszi észre, hogy kate bele van zúgva? Áh... ez lehetetlen. Biztosan tud róla, hiszen jóban van Vickel és neki meg elmondtam, hogy mi a helyzet. Gondolatmenetem itt megszakadt.

- Itt a narancsszínű ruha - hozta oda a raktárosfiú, ám szemei nagyon kikerekedtek, mikor észrevette, hogy Kate már levette az előző kiszemeltet, és kezeivel a csípőjén úgy áll, mint egy kifutómodell. Szemeit vagy hromszor végigjáratta a testén, mire észbe kapott és elfordult, sűrű mentegetőzés közepette.
- Jaj, ne haragudj. Most jutott eszembe, hogy nincs itt másik ruha neked, mármint amit felvehetnél, de azt hittem, hogy még rajtad van a másik - pirult el a srác.
- Nemgond. De akkor megpróbálhatnám végre azt a ruhát? - kérdezte Kate egy kicsivel kacérabban, mint szerintem kellett volna.
- Persze, én inkább most megyek - azzal megfordulás nélkül az egyik ülőalkalmatosságra terítette a ruhát és elment arra, amerről jött.

Kate gyorsan odament és felkapta a ruhát, és indult is felpróbálni. Mikor már vagy öt perce egy hangot se hallottam - se az anyag susogását, sem cipzár-hangot, sem a magassarkúja kopogását vagy a meztelen talpa hangját a finom járólapon - bekiabáltam: -Kate.. élsz még?
- Ja, persze.. csak azt néztem, hogy hogyan állna a legjobban hozzá a hajam... - felelte, miközben felém jött.
- Csak nem? Másodikra megtaláltad? - lelkendeztem.
- Hát... szerintem jól néz ki, - mondta és megpördült közben a tengelye körül - már csak cipő kéne hozzá és akkor megnézhetném, hogy... - a mondandója itt félbeszakadt.
- Kate... - kezdetem volna felrázni bambulásából.
- Nem.. Nekem az kell - mutatott a hátam mögött egy fekete ruhára.

Miután Kate végre megtalálta álmai tuháját, keztekminket kitessékelni az üzletből. Már csak egyetlen ealdó - egy szőke hajú, középkorú hogy, ruházata alapján valószínűleg az övé lehet az egész szalon - volt itt.

Kilenc óra múlt, nemsokára jön értem Vick. Ja, igen... Kate elhozott ma, és Vick jön értem. Állandóan furikáznak engem ide-oda.ha épp nem a barátnőm vagy a szerelmem, akkor a bátyám vagy néha-ritkán apám.

Amíg én elbambultam, addig Kate kifizette a ruhát, a szőke hajú nőnek. A srác még mindig Kate-t fürkészte bujkáló mosollyal. Mikor a nő a ruha felé fordult meg is ragadta az alkalmat és odament a barátnőmhöz. Rögtön tudtam, hogy itt valami készül. Valamiféle kis papírt adott Kate-nek, de azt úgy, hogy az eladónő még véletlenül se lássa meg - én azért észrevettem és magamban mosolyogtam a dolgon. A hölgy biztos nem örülne neki, ha látná, hogy az alkalmazottja egy vevővel flörtöl.

- Dominic, ma jönnek apád munkatársai igyekezz már, és mondd meg nekik, hogy egy kicsit késni fogok - adta ki a vezényszót. Minket ezzel bíztatott, a mielőbbi távozásra, ugyanis mi miattunk fog késni egy látszólag fontos vacsoráról.
- Jól van, egyszer is meghallottam ám anyu - válaszolta a fiú. Ezek szerint már egyszer figyelmeztette őt, de ő mégis itt maradt, hogy - vélhetőleg - kiélvezzen minden percet Kate társaságában.
- Na, indulj! Menj már! - siettette őt a nő, kis híján elzavarta a saját fiát.

Ez azért meglepő volt. A nő nagyon fiatalnak látszott, úgyhogy az túlzás, hogy az anyja lehetne. Igaz, hogy nem olyan fiatal a nő, de akkor sem lehet 35-nél több.. Legalábbis nem látszik öregnek.

Mi is sietve kiléptünk a szalonból, nehogy még egyszer tudtunkra adja, hogy menjünk már, mert tényleg miattunk kerül cikis helyzetbe a férje munkatársai előtt. De az is lehet, hogy csak színjáték volt az egész, és ő is látta, amit én... Dominic-nek - amint kiderült így hívják a srácot - megtetszett Kate - és ő az a fajta srácnak látszik, akinek ha kell valami, ebben az esetben valaki, akkor megszerzi magának. Én pedig most nagyon úgy látom, hogy most Kate-et szemelte ki magának.
- Na mit adott a srác neked? - kérdeztem tőle már a autója felé haladva.
- Miről beszélsz? Ugyan már! - kezdte - Miért adott volna akármit is?! Nem is ismer! - aha.. Naná! Most már tuti, hogy lesz valami.. Kate kezdi a szokásos halandzsázást.
- Na oké. Szóval ne nézz hülyének.. Láttam, amit láttam. és hidd el, jó a szemem - vigyorogtam rá mindentudóan.
- Jól van na! Csak nem akarom, hogy már most erről dumáljon az összes csaj a suliban. Érted? Amúgy meg a számát adta meg. Ja és mondta, hogy holnap délelőtt hívjam fel - az utolsó mondatnál már mosolygott ő is. Biztosan eszébe jutott a párbeszédük.. Nemhiába.. Ismerem a barátnőmet, sőt talán és ismerem őt a legjobban.
- Na az jó, és ne félj, nem szólok a csajoknak semmit, de azt remélem tudod, hogy ha nem őt fogod a bálra hozni, akkor nagyon meg fog sértődni, Viszont ha meg vele mész, akkor számolj vele, hogy ti lesztek a középpontban.
- Jó ebben igazad van.. Te melyiket választanád? - kérdezte kétségbeesetten.