2. fejezet: Váratlan

- Gyerünk már! Elkésünk angolról! - mondta Kate.
- Óh..ne már. Újabb óra Mr. Sparkes-szal.
- Gyűlőlöm azt a tanárt. Mindig engem piszkál. -folytatta.
- Velem rendes! - mondtam.
- Az lehetséges. De hogy velem nem az is biztos... Tényleg, milyen volt tegnap apáddal?
- Ne is kérdezd! - mondtam, miközben elindultunk a terem felé - Képzeld bemutatott az új barátnőjének. A neve Tara, és modellként dolgozik. Hát nem szuper?
- Óh... de legalább csinos?
- Hát éppenséggel nagyon is szép! Túlságosan is. Hosszú szőke haja van és az arca is nagyon szép. Nagyon nőiesen öltözik. Az ízlése egy kicsit hasonlít Stelláéra. Tőle kaptam ezt a cipőt. - mondtam és rámutattam a tornacipőmre.
- Valóban? Akkor tényleg be akar vágódni nálad! Egy ilyen cipő nagyon drága.
- Az biztos. És nagyon kedves volt... Nem olyan mint a volt barátnői. Lehet, hogy őt még meg is kedvelem.
- Akkor nem lehet olyan rossz fazon az apád, ha felszedett egy ilyen jó csajt magának.
- Jaj, Kate! Apám csak engem utál... Legalábbis nagyon úgy tűnik. Különben nem pofozott volna fel.
- Annak biztosan oka volt!
- Legyetek csendben! Dolgozat következik! - kezdte az órát Mr. Sparkes.
- Jajj, ne már.. .- szisszent fel az osztály.
- Rendben! Akkor dupla jegyes lesz! - folytatta a mindenki által gyűlölt tanár.
- Tanár úr! Ezt nem csinálhatja! - szólalt meg Mary.
- Ki akadályoz meg benne? Csak nem te?
- Tanár úr! Én, mint a diáktanács elnöke, meg kell mondjam, hogy a dupla jegyes nagydolgozatokat egy héttel a megírásuk előtt be kell jelentenie. Ennek értelmében most csak kis jegyes dolgozatot írattathat, mert 10 perc eltelt az órából.
- Jaj! Rendben egy hét múlva nagydolgozat, csak annyit fogtok tudni róla, hogy novellaelemzés. Tehát ennyi... menjünk tovább az anyaggal. Ki tudja hogy...

Áh... ez az óra rémunalmas volt.
- Nagy voltál Mary! - szóltam oda óra után neki.

A többi órám gyorsabban telt. Semmi más nem foglalkoztatott egész délelőtt, csak az, hogy tegnap a bátyjám miért akarta kiszedni belőlem, hogy ki tetszik.
De te jó ég.. A haverja neki, és ha elmondja, akkor nekem végem. Biztos, hogy én nem tetszem neki. Én nem élném túl.

- Leilah, Leilah várj! - hallottam, ahogy egy ismerős hang a nevemen szólít.
Lassan megfordultam és láttam, hogy az a srác közelít felém, akibe totál belezúgtam.
- Leilah! - mondta ismét.
- Szia Vick. - próbáltam nyugodt maradni.
- Figyelj csak, nincs kedved eljönni velem valahova ma este?
- De hiszen hétfő van!
- Igen, tudom... De mit válaszolsz?
- Nem tudom! Hová?
- Öhm... ezen még nem gondolkodtam. Hova szeretnél menni?
- Őszintén szólva... nem voltam felkészülve rá, hogy randira akarsz hívni, ezért nem is gondolkodtam ezen.
- Óh... megértem, ha nem szeretnél randizni velem! Hogyan is képzelhettem, hogy...
- Nem arról van szó, hogy nem szeretnék veled randizni, csak nem tudom mi lenne alkalmas első randihoz.
Lehetetlen, hogy lehetek ekkora idióta, életem szerelme randira hív erre nem tudok mondani egy helyszínt sem?
- Öhm Vick! - szóltam utána - Mit szólnál, hogyha lemennénk a tengerpartra? Nem jó ötlet?
- Rendben Leilah! Akkor hányra menjek érted?
- Nem tudom. Úgy fél hét körül?
- Nekem jó! Fél hétre nálatok leszek! Addig is szia! - köszönt tőlem mosolyogva.

- Kate! Képzeld mi történt! Vick randira hívott! - újságoltam boldogan.
- Nahát! Egy pillanat! Hová mentek?
- Le a tengerpartra! Miért?
- Óh, rendben.. Azt hittem vacsorázni akar vinni.
- Nem! Én mondtam a tengerpartot!
- És mit veszel fel?
- Hát mivel május van... úgy gondoltam egy szoknyát, egy papucsot és egy csinos toppot. Ja, és alá bikinit. Hátha meleg lesz a víz.
- Jó ötlet!
- Szerintem is! Lehet, hogy összejövök vele! De nem tudom honnan tudtam meg, hogy tetszik nekem. Bár Shon tegnap megkérdezte, hogy ki tetszik, de nem mondtam meg neki, hogy Vick az!
- Akkor honnan tudhatta? - kérdezte Kate is.
- Nem tudom! De kiderítem! Várnál itt egy kicsit?
- Persze! De hová...
A kérdés végét már nem hallottam, mert siettem Shonhoz.
- Szia! Beszélhetek vele? - kérdeztem tőle, amikor odaértem.
- Persze! Mondd csak!
- Te beszéltél Vickel?
- Nem! De búcsúzz el Kate-től, mert haza akarlak vinni, mielőtt megyek a suliba. Tudod ma nekem délutáni óráim vannak. - mondta értetlen arcom láttán.
- Oh, rendben. - feletem.
Gyorsan visszamentem Kate-hez elköszöntem tőle. utána pedig Shon hazavitt. Hát nem ő a legrendesebb bátyj a világon?