3. fejezet: Randi

Bocsi, hogy ennyit késtem a fejivel, sok dolgom volt. Ezt Niki tudja legjobban... xD
Szóval ezt most csak és kizárólag Nikimnek ajánlom.
Még egyszer Boldog Szülinapot! (:

"Elmentem bevásárolni, utána lehet, hogy benézek Nancyhez." - állt anyám gyöngybetűs kézírásával egy cetlin a szobám ajtajára tűzve. Nyilván tudja, hogy ha a konyhába teszi ki a hűtőre, akkor esetleg holnap reggelre észre is veszem.

Leültem a számítógépem elé, és próbáltam nem gondolni az esti randimra. Még csak három óra. Gyorsan megcsináltam a házijaimat, aztán még gépeztem is egy kicsit. Kate-tel megbeszéltük, hogy holnap mindent elmesélek neki. Biztos is is kíváncsi. Vick nem sűrűn randizik. Bár óvoda óta ismerem, sohasem gondoltam arra, hogy egyszer randira hív. Túl tökéletesnek tűnik ahhoz, hogy ne csak álomnak nézzem. Fél hatkor indultam zuhanyozni, a hajamat is megmostam, de szokás szerint nem szárítottam, mert akkor nem lennének benne szép hullámok. Egy kis részét feltűztem, a többi a hátamra omlott. Sminket csak alig használtam, mint általában a hétköznapokon. Egy rövid fehér szoknyát választottam, hozzá egy sárga pánt nélküli toppot, alá pedig ahogy már Katenek mondtam bikinit vettem fel, mégpedig fehéret. Mivel a tengerpartra készültünk, nem vehettem fel magassarkút, nem is akartam, maradtam a jól bevált díszes papucsomnál, ez is pont jó lesz szerintem. A legkisebb táskámat akartam magammal vinni, de nem tudtam, hogy fogunk-e fürdeni is, így a nagyobba pakoltam bele a mindennapi felszerelést: pénztárca, igazolványokat, zsebkendőt, lakáskulcsot és egy szájfényt valamint belecsempésztem egy kisebb fajta törölközőt is, csak hogy fel legyek készülve.

Anyu hat órára ért haza, én akkor még javában pakoltam a táskámat. Szerintem már kipakolta a holmikat, amiket vett, mert a konyhába berontva nem találtam semmi bevásárlásra utaló jelet.
- Anyu! Anyu hol vagy? - kezdtem kiabálni a lakásba.
- Itt vagyok fent az emeleten! - kiáltott vissza - Készülsz valahova? - kérdezte, amikor már a lépcsőn sétált lefelé.
- Öh.. igen. Erről szerettem volna beszélni veled... van egy srác a suliban, aki randira hívott engem ma estére. Mielőtt belekezdesz, Shon is ismeri!
- Ő az a Vick?
- Igen, honnan tudod?
- Shon mesélte, hogy tetszel neki, de miért pont ma mentek randizni, és hova?
- Ma megyünk, mert ő találta ezt így ki, én magam sem tudom miért nem ért rá hétvégéig. Az én javaslatom szerint pedig a tengerpartra megyünk.
- Jó, de telefont vigyél! Ja, meg lakáskulcsot!
-Rendben és szia! - köszöntem neki kutyafuttában. Vick a házunk előtt parkolt le az autójával. Mikor meglátta, hogy jövök, kiszállt az autóból és odajött hozzám, kezében egy szál vörös rózsa volt.
- Szia Leilah! - köszönt mikor megálltunk egymással szemben.
- Szia! Ne haragudj, hogy várnod kellett!
- Semmi gond! Ezt neked hoztam, - mondta és odanyújtotta a rózsát.
- Köszönöm. - közelebb léptem hozzá és arcon csókoltam.
- Akkor indulhatunk? - kérdezte utána.
- Igen. Vick lassan elindult az autójához, aztán kinyitotta nekem az utasoldal felőli ajtót.
- Óh, én azt hittem, hogy sétálni fogunk!
- Ja, hát úgy gondoltam, hogy lemegyünk odáig autóval. De ha te sétálni szeretnél, nekem úgy is jó!
- Nem, nem. Semmi gond.. nekem mindegy.
- Rendben, akkor gyere sétáljunk le a partra - mondta végül Vick.
- Jól van.

Lassan elindultunk közben mindenféle dologról beszéltünk. Félúton óvatosan a kezem után nyúlt. Először lenéztem a kezére, amint óvatosan, olyan óvatosan ahogy megérintette a kezemet vissza akartam húzni. Aztán a szemét kezdtem keresni, és mélyen belenéztem. A keze egy pillanatra mintha tétovázna... most én nyúltam az ő keze után, - és hagytam az ujjainkat összekulcsolódni. Így, kéz a kézben sétáltunk tovább. A parton senkit sem láttunk, csak mi voltunk lenn. Nem számítottam rá, hogy csak ketten leszünk, de nem is ijedtem meg. Lassan sétáltunk a puha homokban, levettem a papucsomat és a kezemben vittem tovább. Mindketten egyszerre álltunk meg, egymásra mosolyogtunk és letelepedtünk a homokba.

- Nincs kedved megmártózni? - kérdezte néhány perc múlva.
- De hiszem még csak május van! Még nem olyan meleg a víz! - visszakoztam.
- Na! Gyere már! Indulás! Vagy szeretnéd, hogy én dobjalak bele? - incselkedett.
- Nem mernéd! - vágtam rá.
Erre felkapott és már meg is indult a víz felé. Akkor állt csak meg, amikor már félig a vízben állt. A derékig érő vízben álltunk néhány percig, mire meg tudtam győzni, hogy vigyen ki a partra, csakhogy levegyem a szoknyámat.
- Rendben! De utána te is vizes leszel! Az már egyszer biztos!
- Oké, oké! - egyeztem bele. Gyorsan kivitt a partra, ott levettem a szoknyámat és a toppomat, leraktam őket a táskám és a papucsom mellé. Ahogy visszafordultam Vick felé, hatalmas mosoly terült el az arcán.
- Gyerünk! - mondta és kézen fogott. Meglepődtem, hogy a víz milyen kellemes is volt. Nem volt hideg annak ellenére sem, hogy még csak május van. Csak akkor állt meg, mikor már derékig benne álltam én is vízben. Aztán egymás felé fordultunk, akkor vettem csak észre, hogy ő is a parton hagyta a pólóját.

Áh..támadt egy ötletem... Óvatosan megfogtam egyik kezemmel az arcát, ő csak engem figyelt, a szemembe nézett. Végigcsúsztattam a kezemet a nyakán, aztán vissza az arcára. Amikor az arca közelíteni kezdett az enyém felé, a másik kezemmel lefröcsköltem őt vízzel. Ettől az egész felsőteste vizes lett, én csak nevettem rajta.
- Igen? - kérdezte mosolyogva.
- Na várj csak!
Kergetni kezdett a vízben. Nagyon nehezen tudtam csak futni, olyan volt mintha a lábam súlya a háromszorosára nőtt volna. Mikor a víz már csak a bokámig ért, nem bizonyultam elég gyorsnak... a derekamnál fogva elkapott és vissza akart húzni, aztán annyira megindultam a másik irányba, hogy mindketten elestünk. A mellkasára estem, és csak akkor vettem észre hogy engem figyel, mikor felálltam.
- Mennyi lehet az idő? - kérdeztem rá.
- Még van pár percünk 8-ig. Mikorra kell hazamenned?
- Nincs megszabva! - mosolyogtam rá.
- Akkor anyukádnak az sem lenne ellenére, hogyha nem kerülnél haza éjszakára? - kérdezte.
- Óh..annyira szabad azért nem vagyok! Szerintem ha 9-re hazaérek akkor máskor is el fog engedni! Feltéve ha lesz máskor. - hangom elvesztette az erejét, teljesen elhalkult az utolsó mondatra.
- Miért ne lenne? Nem érezted jól magad? - a hangja ijedt volt.
- Dehogynem... sőt nagyszerűen!
- Akkor, mit szólnál a péntek estéhez? Elmehetnénk moziba. Játszani fognak egy romantikus filmet. Megnézhetnénk ha van kedved.
- Persze. Jól hangzik. Siessünk öltözzünk fel, aztán indulás! - utasítottam mosolyogva.
- Igenis! - felelte katonáskodó hangon, haptákba vágta magát és komoly arccal szalutált.
- Nem vagyok bolond.. de lehet, hogy szerelmes igen.
- Valóban?
- Igen! - mondta mosolyogva.
- Akkor gyere már.. induljunk!
- Oké.. menjünk!
Kézen fogott és ugyanazon az útvonalon, amin jöttünk hazakísért. Mikor hazaértünk a nappaliban még égett a villany, de a bátyám autója még nem állt a feljárón.
- Shon bármelyik percben hazaérhet. Ma délutáni tanításon volt.
- Nem gond! Jóban vagyok a bátyáddal.
- De akkor is jó haverok lesztek, ha meglátja ezt? - kérdeztem és állammal az összekulcsolódó ujjaink felé intettem.
- Biztos nem lesz kiakadva, amiért együtt járunk!
- Biztos vagy te ebben? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Igen... ismerem a bátyádat!
- Én is ismerem! De nem tör majd elő belőle a hugicavédő vadállat?
- Nem.. dehogyis! - tört ki belőle a nevetés.
- Hát... ez mindjárt kiderül. - mondtam a háta mögé mutatva.
- Óh.. itt jön Shon!

Shon beparkolt a felhajtóra, aztán kiszállt az autóból. Meglepődött, mikor Vicket találta ott velem az ajtó előtt.
- Mi a szitu haver? - kérdezte Shon Vicktől miután pacsiztak.
- Semmi öregem.. bemutattam már az új barátnőmet?
- Ki az? - kérdezte a bátyám.
- Hát én - szólaltam meg végre.
- Ti együtt vagytok?
- Igen!
- Mióta?
- Ma óta! - mondtuk Vickel egyszerre.
- Hát... gratulálok haver! Jó fogás! Ha nem a húgom lenne már bepróbálkoztam volna nála... az biztos...
- Haha! Nagyon vicces Shon.. mondhatom!
- Mi van húgi? Nem hiszel nekem?
- Naná, hogy nem!
- Jobb is! - közölte mosolyogva és rám kacsintott.
- Menj már! - löktem játékosan oldalba.
- Jól van! Hagyom a turbékoló gerlepárt! - vigyorgott megint.
- Szia Shon! - mondtam neki, mert még mindig nem akart minket magunkra hagyni.
- Na jól van! De nem játssz a húgommal... mert teszek én arra, hogy haver vagy, vagy nem... nagyon megbánod - közölte Vickel.
- Jól van haver! Csak menj már! - mondta Vick és megcsókolt.